Leginkább sikernek, de kudarcnak is értékelte a magyar és a romániai magyar sajtó az Európa Kulturális Fővárosa pár napja kezdődött rendezvénysorozat temesvári megnyitóját és a programokat. Több mint ötezer művész látogat el Temesvárra, és a számtalan programra egymillió látogatót várnak. Temesváron kívül idén még két város viselheti a címet, Veszprém és a görög fővárostól, Athéntől nem messze fekvő Elefszína.
A temesvári események kezdetéről a helyszínről tudósított a budapesti Magyar Hang. Mint írta, a város multikulturalitására jellemző, hogy a sajtómegnyitón részt vevő román kulturális miniszter, Lucian Romașcanu öt nyelven: a román és angol mellett magyarul, németül és szerbül kívánt jó reggelt az újságíróknak. A programoknak a magyarul is jól beszélő programigazgatója, Ramona Laczko-David rendezvénysorozat jellegéről szólva a hetilapnak kifejtette, „a multikulturalitás nem csak azt jelenti, hogy egy adott kisebbség bemutatja a maga (különben értékes és unikális) kultúráját, hanem egy párbeszédet is jelent különböző nemzetek között és egy egészséges kíváncsiságot a másikra. Aki Szegedről, Budapestről vagy éppen Újvidékről eljön Temesvárra, az például ezen a hétvégén egy igen erős felhozatalt talál kortárs képzőművészeti kiállításokból: a Sete Cronica - Krónikus szomjúság című kollektív kiállítás a város több terében (Mária Terézia bástya, Temesvári Helyőrségparancsnokság, Corneliu Miklosi Közlekedési Múzeum, Stefánia palota) új befogadási módokat javasol arra azokra a kritikus időszakra, amelyben élünk. Az alkotók nehéz kérdéseket tesznek fel környezetvédelemről, politikáról, kultúráról, társadalmi kapcsolatokról, és ebbe a párbeszédbe bekapcsolódtak nemzetközi képzőművészek is a románok mellett. Egyébként az egész éves program erről a bátorságról szól: merjünk kérdezni! Temesvár mindig is élenjáró volt ebben – gyerekkoromban Sepsiszentgyörgyön úgy tekintettünk erre a városra, mint a nagybetűs Nyugatra.”
„Temesvár minden közösségével büszkélkedünk: magyar, német, zsidó, szerb, bolgár, roma, és számos mással, akik évszázadok óta és állandó konstruktív párbeszédben élünk itt”
– mondta magyarul Dominic Fritz Temesvár német származású polgármestere, majd visszaváltott románra, később pedig németül is elmondta mennyire büszke, hogy Temesvár Európa kulturális fővárosa 2023 címet egy közösségként ünnepelhetik meg – fogalmazott a kolozsvári Transtelex. A polgármester azt is megjegyezte románul, hogy maga a helyszín, a nyitógálának helyet adó kultúrpalota a város kulturális sokszínűsége és ökumenizmusa jelképének nevezhető, tekintve, hogy az Európában egyedülálló módon három különböző nyelven – románul, magyarul és németül – játszó színháznak ad otthont.
A romániai magyar nyelvű sajtóból a magyarországi finanszírozású, székelyudvarhelyi Erdélyi Krónika nem készített cikket a helyszínről, hanem a Magyar Távirati Iroda tudósítását adta közre. A meglehetősen száraz hangú cikkben kiemelte, hogy „az Európa Tanács és az Európai Bizottság képviselői mellett a román államelnöki hivatal és kormány magas rangú képviselői is jelen lesznek, a román királyi család részéről Margit hercegnőt és férjét, Radu herceget várják”, és azt is, hogy „magyar meghívottak is szerepelnek, Hód Adrienn kortárstánc-műhelyt vezet a három nap során, vasárnap este Lajkó Félix hegedűművész lép színpadra a Volosi lengyel vonós-zenekarral, ezzel egyidőben az Új Ezredév Református Központban a szegedi Kosztándi Quartett Vonósnégyes lép fel”.
Az Erdélyi Krónikához hasonlóan meglehetősen szárazan foglalkozott a magyarországi kormánypárti médiakonglomerátumhoz, a Médiaworks-höz tartozó, nagyváradi erdon.ro, amely főként román politikusok nyilatkozataiból idézett, a színes és változatos programokról szinte alig.
Nem így a Magyar Hang, amely a romániai magyar sajtó megcsonkítását látva belevágott a hetilap erdélyi terjesztésébe, s amely a megnyitó látványos kavalkádjáról a helyszínen készített fotók illusztrálásával együtt számolt be.
„Világhírű produkciókat is elhoztak, a nyitóestre például a Muaré Experience előadását, amely a Duchamp Pilot zenéjét és a spanyol Voalá Project légibemutatóját ötvözi egy nagyon látványos produkcióban, melynek egy része a nézők feje fölött zajlik. … A befogadás jegyében már a zenei koncerteket is jeltolmácsok közvetítik, akik nagy beleéléssel még a hangszeres szólókat is eljelelik a siketeknek. Ennek köszönhetően mellettem egy nagyjából húsz fős siket csoport is tudta élvezni a koncertet.”
A temesvári európai rendezvénysorozatról legsavanyúbban az ugyancsak a Médiaworks által Budapesten kiadott Magyar Nemzet számolt be, amelynek tudósításból ugyancsak arra lehet következtetni, hogy az nem a helyszínen készülhetett. „Európa kulturális fővárosának nem kellenek a magyarok” – állapította meg a szerző, ami a többi lap tudósításában sehol sem bukkant föl, s a rendezvénysorozat globalizmusát kéri számon Temesváron, amelyet politikai kontextusba helyezett.
„Örülhetnénk is ennek, ám az igazság az, hogy még mielőtt megnyitották volna az éves rendezvényt, csalódást okoztak: a programok első ránézésre is az eltörlés kultúráját szolgálják. Nincs mit csodálkoznunk ezen, hiszen a szervezőbizottság élén maga a polgármester áll, a Németországban született Dominic Fritz, aki akár rokonszenvesnek is tűnhet, hiszen fiatal, mozgékony és fogékony. Mielőtt elöljáró lett, keresztény karitatív szervezet tagjaként nyújtott segítő jobbot a migránsoknak, családban él, kínai felesége van. Így vagy úgy, de próbálta valamiképp rendbe szedni az elhanyagolt megyeközpontot. Mindemellett sokan azt várták tőle, hogy a keblére ölelje a magyarokat. De miért is? Azért, mert a magyarországi Momentum romániai testvérpártja színeiben indult a választáson?”
A programokról szólva úgy fogalmazott, hogy a nyitógálán a konstancai Andrei Irimia és a holland Joep Beving zongorázott, mindketten francia iskolát képviselve. „Hogy miért pont ők, nem tudni.” Majd következett egy sor, számunkra ismeretlen romániai együttes, hogy a nap végén német, svéd és brit előadók mellett Lajkó Félix is helyet kapjon a lengyel Volosi társaságában. „Nekünk, magyaroknak ennyi jutott, leszámítva a veszprémi Kabóca Színház óriásbábjainak felvonulását, Hód Adrienn nemzetközi kortárs táncműhelyét és a Kosztándi Vonósnégyes vasárnapra tervezett fellépését.” A hiányos felsorolás után szerinte a programokból égetően hiányzó, ismert magyar művészek, tudósok nevét sorolta föl, akik helyett „ész- és formabontó performerek köré fonódik a show-műsor. Az érdeklődőt valósággal agyonüti a se füle, se farka modernitás.” Végül a szerző következtetése is meglehetősen borúsra sikeredett: „Temesvár már régóta nem magyar végvár. Az itt kirobbantott 1989-es forradalom után a magyar közösség még be tudta préselni képviselőit az önkormányzatokba, a legutóbbi választásokon esélye sem volt erre. A pártképviseletet civil szervezetek vették át, amelyek bármennyire igyekeznek is, a hatóságok számára láthatatlanok.”
A Magyar Nemzet cikkében leírtak ellenére azonban a temesvári szervezők nem tévedtek. Ha a lap rápillantott volna az Európai Parlament és a Tanács 2014-ben hozott határozatára, amelyet az Európa kulturális fővárosai kezdeményezésről alkottak, akkor maga is észrevehette volna, hogy annak megfelelően alakították a programokat. Ebben ugyanis a rendezvénysorozat céljairól az alábbiak olvashatóak:
„Európában a kultúrák sokszínűségének megóvása és előmozdítása, valamint közös jegyeik kiemelése, illetve a polgárok közös kulturális térséghez tartozása érzésének megerősítése; annak elősegítése, hogy a városok stratégiáival és prioritásaival összhangban a kultúra hozzájáruljon a hosszú távú fejlődésükhöz.”
Konkrétabban:
„a kulturális kínálat mértékének, sokszínűségének és európai dimenziójának bővítése a városokban, többek között országok közötti együttműködés révén; a kultúrához való hozzáférés és az abban való részvétel szélesítése; a kulturális ágazat teljesítményének, más ágazatokhoz való kapcsolódásának fokozása; a városok nemzetközi arculatának erősítése a kultúra révén.”
E céloktól minden bizonnyal sem Elefszína, sem Veszprém nem fog eltérni. Különben nem adhatnák a helyszínét Európa kulturális fővárosainak.