Amikor az ember azt hiszi, a Facebookon már nem érhet komoly meglepetés - akkor rendszerint téved. Így jártam én is, amikor szembe jött velem Kiss Szilárd üzletember honlapjának fizetett hirdetése, amely azt ígérte, végre megtudhatom, "Ki is valójában Kiss Szilárd?" Megannyi más magyar emberrel együtt engem is év eleje óta majd' szétvet a kiváncsiság, hogy mit is csinált ez a jóember a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, ahol állítólag sosem alkalmazták, mégis agrárattasé volt Moszkvában, ahol elintézett pár tucat vízumot (állítólag prostiknak is), és mellesleg még elvezetgetett néhány Quaestoros céget is.
Már a felütés egyértelműen irányba teszi a tények szürke masszájában eltévedt olvasót.
Kiss Szilárd köztiszteletben álló, szakmai körökben mindenki által elismert és kedvelt személyiség.
Megtudhatjuk, hogy az ifjú Szilárd jeles tanuló, kiváló sportoló (maratoni- és tájfutó) volt, aki 1986-ban tanulmányi ösztöndíjjal került ki a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia közgazdász szakára. A kaotikus orosz rendszerváltás rablóprivatizációban lehetőségekben gazdag éveiben is kinn maradt. De nem azért, hogy a zavarosban halásszon! Szilárdnak ugyanis már fiatalon is megingathatatlan elvei, sőt hitvallása volt, amelyet így fogalmazott meg:
„Ki kell alakítani Magyarország és Oroszország között, az 1991-es rendszerváltás után, egy biztos alapokon nyugvó, egészséges, kölcsönösségen alapuló, baráti, kulturális és gazdasági kapcsolatot.”
Szent István sem írhatta volna pontosabban az Intelmekben, Kölcsey sem fogalmazhatott volna szebben a Parainesisben!
A szövegből kiderül az is, hogy Kiss úrnak, miként az igazán komoly gazdasági bűnözőknek szakembereknek politikai elkötelezettsége nincs, csak kapcsolatai. Ezeket viszont teljesen önzetlenül bocsátotta a mindenkori magyar kormány rendelkezésére. 1990-ben például az MSZP-nek segített abban, hogy az elvtársak kiismerjék magukat a gyorsan változó moszkvai világban. Mondjuk akkoriban nem a szocik, hanem az MDF kormányzott, de Szilárd nyilván nem akarta szűkkeblű módon megtagadni a segítő kezet az ellenzéktől sem. Olyannyira nem, hogy a köztudottan pocsék szovjet/orosz kapcsolatokkal bíró Horn Gyulát is megszánta
és összehozott egy titkos Horn-Gorbacsov találkozót.
Bizony, szinte friss diplomás fiatalemberként ekkora spíler volt a Kiss úr! Kiváló kapcsolatrendszere és önzetlensége később is megmaradt. Nélküle nem jöhetett volna létre a Gyurcsány-Putyin találkozó sem, amit "a Gyurcsány-kormány egyik tagjával és az Orosz Föderáció Elnöke egyik bizalmi emberével" készített elő.
"Ezen elért eredmények mellett megjegyzendő, hogy mint a szocialista-liberális kormányok alatt, mind a FIDESZ kormányok alatt ő volt az ügyeletes pót kapcsolatteremtő a két ország felsővezetői között"
- enged bepillantást a magyar diplomácia 007-esének titkos életébe a honlap.
Mezőgazdasági attasévá történő 2011-es kinevezése "minőségi változást" jelentett, ettől kezdve az orosz-magyar kapcsolatok valóságos aranykora vette kezdetét. Szilárd éjt nappallá téve dolgozott azon, hogy a hazai agrárium termékeit felszippantsa az orosz piac. Állategészségügyi és növényvédelmi követelményrendszert fordítottt, elektronikus tréképet készített, és 2014-ben több mint 200-szor repült Oroszországba.
És mindezt kizárólag a saját költségén, "hogy ezzel se terhelje a minisztérium szerény büdzséjét."
Ám az Irigy Sors már ott ólálkodott a magyar-orosz agrárkapcsolatok virágzó kertje alatt. Aki eddig nem tudta, itt az ideje, hogy szembesüljön az elhallgatott igazsággal:
"Aki több mint öt éve él egy másik országban, a jelenlegi szabályozás szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent."
A talpig becsületes, önzetlen üzletember ezért, és csakis ezért került a hatóságok látókörébe. Vízumokat is csak azért intézett orosz állampolgároknak, hogy "megismertesse velük a magyar gasztronómiát, a borokat, pálinkákat és egyéb különlegességeket".
És, hogy kik az okai annak, hogy mégis előzetesben van, és vesztegetésért vádat emeltek ellene?
"A magyar sajtó egyes szereplői, bulvár-újságírók és néhány rosszindulatú politikus."
E gonosz áskálódó, irigy embereknek köszönhetően "Kiss Szilárdnak az ókorból vett szóval élve, a dignitas-a, a becsülete, jó hírneve, tekintélye, emberi méltósága csorbult." A végén pedig a névtelenségbe burkolózó szerző megfogalmazza Kiss Szilárd életének és munkásságának tanulságát:
"Azt kívánom, hogy mindenki legalább annyit tegyen az országért, mint ő!"
Ön tett már annyit az országért, mint Kiss Szilárd? Hozott már össze exkommunista politikusoknak titkos találkákat? Repült egy évben 200-szor külföldre a saját költségén? Intézett vízumot a magyar gasztronómiára éhező turistáknak? Ha nem, akkor jobb, ha szerényen meghúzza magát, és békén hagyja Kiss Szilárd dignitas-át!