2010 és 2016 között Magyarországra a GDP arányában 4 százaléknyi uniós forrás érkezett, míg a kiáramló profitok és tőkejövedelmek aránya 7,2 százalék – írja Thomas Piketty neves közgazdász múlt héten megjelent cikkében. A szakember megállapítása összhangban áll Günther Oettinger méltatlanul kevés figyelmet kapott „őszödi beszédével”, mely a Global Handelsblattban jelent meg. A német uniós biztos kifejtette: Magyarországot és Lengyelországot azért nem szabad az uniós pénzcsapok elzárásával büntetni, mert azon pénzek
nagy része Németországba jön vissza.
A befolyó uniós források és kimenő profitok, tőkejövedelmek szembeötlő különbsége a privatizáció időszakára vezethető vissza. Piketty felveti: a nyugati cégek befektetései a termelékenység növekedésével jártak, másfelől azonban – húzza alá – kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy
a befektetők kihasználják a piaci erejüket arra, hogy a bérek alacsonyak maradjanak, és így extraprofitot érjenek el.
A Makronóm már több alkalommal is rámutatott: a tőkejövedelmek egyre nagyobb része megy külföldi cégekhez, a magyar munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből a visegrádi országokban 10 százalékponttal alacsonyabb, mint egy nyugati munkavállalóé. A gazdasági lap rákérdezett Pikettynél a megállapításokra, aki azt nyilatkozta,
az alacsony bérarány és a külföldi tulajdonosok jövedelmei között valóban összefüggés állhat fenn.
Az alacsony kelet-európai bérek veszélyes következményekkel is járhatnak – véli a szakember. Mint fogalmazott, a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség „akadályozza az innovációt, a vállalkozásokat, és egy olyan rossz egyensúlyt tart fenn, amelyben a magasabb adók, az alacsony bérek, a magas adóelkerülés és a rossz minőségű közszolgáltatások megnehezítik a kormányzatnak a szegénység felszámolását”.
Piketty azt is hozzáteszi, a profit a támogatásoknál (utóbbi adminisztratív nehézségei, valamint az úgynevezett holland kór miatt) sokkal jobb forrása lehet a beruházásoknak.
A neves közgazdász emlékeztetett, a vezető gazdasági erők az egyenlőtlenséget természetesnek veszik, és azt gondolják, hogy majd a szabad piaci verseny (vö. Adam Smith-féle láthatatlan kéz) hozzájárul a gazdaság méltányos elosztásához. Piketty ezzel szemben úgy véli, az EU olyan nagy politikai és gazdasági közösség, melyben a tulajdonviszonyok rendkívül összetettek, ezért azt nem lehet egyedül a piaci folyamatokkal szabályozni.
Vagyis – tesszük hozzá – Piketty maga is állami, netán uniós szintű szabályozókra gondolhat. Melyet nem fejt ki, de az alacsony bérekből eredő veszélyek felsorolása, illetve a politikai vezetés aktív beavatkozása felveti, a béruniónak akár Piketty eszmefuttatása szerint is lehet létjogosultsága.
"Vagy bérunió lesz és egységes Európa, vagy Európa szétesik"
A lengyelországi Krynica városában jelenleg is zajlik Kelet-Közép-Európa legrangosabb gazdasági fóruma, amit a keleti Davosként is szokás emlegetni. Immáron 27. alkalommal nyílik lehetősége Kelet-Európa politikai és gazdasági vezetőinek megvitatni a régió problémáit és meghatározni a világban betöltött szerepét, ami valljuk be, soha nem volt egyértelmű.