A jelöltek listájának nyilvánosságra hozatalával hivatalosan is megkezdődött a kampányidőszak.
A június 24-re kiírt választáson indulhat a hivatalban lévő államfő legfőbb riválisa, Meral Aksener volt belügyminiszter, aki a tavaly októberben alapított nacionalista Jó Párt (Iyi Parti) elnöke. Kettejükön kívül Dogu Perincek, a parlamenten kívüli, nacionalista Haza Pártja, Muharrem Ince, a legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt (CHP), Selahattin Demirtas, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) és Temel Karamollaoglu, a parlamenten kívüli, iszlamista Aranykor Pártja színeiben száll versenybe.
Június 24-én azonban nemcsak elnökválasztás, hanem parlamenti választás is lesz Törökországban. A kormányzó iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP), valamint a parlamenten kívüli, iszlamista nacionalista Nagy Egység Pártjával közösen indul, az ellenzéki oldalon pedig négyes párt - a CHP, a Jó Párt, az Aranykor Pártja és a Demokrata Párt - lépett szövetségre.
A szövetségek lehetővé teszik, hogy a kis pártok megkerüljék a parlamentbe jutás meglehetősen magas, 10 százalékos küszöbe által jelentett akadályt.
A választásokat követően Törökországban a jelenlegi parlamentáris berendezkedés helyett végrehajtó elnöki rendszer lép életbe. Az alkotmánymódosításról 2017 áprilisában népszavazás döntött.
Erdogan április közepén jelentette be, hogy 2019 novembere helyett 2018 júniusában tartják meg a következő elnök- és parlamenti választást. Szakértők szerint a török államfő azért hozatta előre a választásokat, hogy mielőbb gyakorolhassa a kiszélesített elnöki jogkörökkel járó hatalmat, és megelőzhesse, hogy az AKP szavazókat veszítsen az újonnan megjelenő politikai mozgalmak miatt.