Ezúttal azonban már kisiskolás korban elkezdenék a lányok félrenevelését. Nyári táborral, 7 éves kortól. Persze, jó testmozgás, kellőképpen lefoglalja a kicsik felesleges energiáit, de miért nem volt jó a balett, az akrobatika vagy a néptánc? Miért kell olyan tornát végezniük, amitől a mozgás tekintetében nem egy kecses, vagy hagyományos példaképet szereznek, hanem egy kihívó, testét pénzért áruló nőszemély példaképét?

Távol álljon tőlünk a moralizálás. De a rúdtáncot tanuló gyerekek milyen órákon fognak felnőni? Ahol az ún. „adatközlő” videókat nem a 20. század eleji szépen öltözött nénik és bácsik fekete-fehér filmfelvételei jelentik, vagy az őróluk és népszokásaikról, értékrendjükről, szép szerelmükről szóló népdalok, szájhagyományok, hanem a neonfényű bárok homályos füstjében majd’ meztelen, rúdon kígyózó utcalányok, akik annál sikeresebbek, ügyesebbek, minél több pénzt dugdosnak húsos ujjaikkal fehérneműjükbe a megtört életű kaszinó-kanok.

Távol álljon tőlünk a moralizálás. De ha már ilyen szép tánc-örökségünk van, ami egyben az igazán kimerítő testmozgás mellet ideális társaságot is ad (ezt mindenki tudja, aki kisiskolás, óvodás korától együtt táncolva nevelkedett csoporttársaival: életének talán legjobb társasági élményeit ez határozta meg), sőt, még tiszteletre, szép kiállásra és tudatosságra is nevel, akkor miért választjuk a puszta testmozgást, és ha bármilyen értéket, hát az utcalányok értékrendjét kultiváló „rúdfitnesz”-t?