- Bő két hete publikáltatok egy videoklipet, aminek képanyagát a II. Nemzetközi Harcászati és Military Fesztiválon rögzítettétek. Az új dal az Út a harcon át címet viseli, ezért úgy gondolom, nem volt véletlen a helyszínválasztás.
- A dal a mindenkori magyar katonának kíván emléket állítani, bármely korban is szolgálta a hazát. Már jó másfél éve megszületett ez a számunk, azonban eleinte nem nagyon játszottuk koncerteken, mert nem sokkal előtte jött ki a legutóbbi lemezünk, de idén már szerves része a műsorunknak.
Amikor felkérést kaptunk, hogy lépjünk fel a HM Feszt-en, akkor jött az ötlet, hogy forgatni kellene, hiszen ritkán adódik olyan helyszín, ahol ennyi katonai hagyományőrző van jelen egyszerre. Még a Tavaszi Hadjárat valamelyik színhelye lett volna ideális környezet, de idén tavasszal pont akkor nem voltam itthon, a következő meg már késő, hiszen ez a szerzemény is az új, készülő lemezünk egyik dala.
- Kellett-e előzetes engedély vagy egy komolyabb egyeztetés a forgatás miatt és történt-e esetleg valamilyen előre be nem tervezett esemény a felvételek során?
- Megkérdeztük a szervezőket, hogy van-e akadálya, hogy forgassunk, de nem volt. Mindenki nagyon készséges és segítőkész volt, az egyik lovat leszámítva, aki nem akart órákig a napon állni. Mondjuk neki volt igaza! Hiába mondtam neki, hogy nekem se kellemes ugyanez a bőrnadrágomban, talpig feketében, mégis engem akart fellökni. (nevet) Ez rajta is van a werkfilmen.
- Márciusban volt egy közös megmozdulásotok a Palmettával a Club 202-ben. Sokak szerint egy ez nagyon jó párosítás volt. Nem gondolkoztatok esetleg a folytatáson?
- Szerintem nagyon jó kis bulit csináltunk, szép emlékeim vannak a koncertről. Biztos lesz majd egyszer folytatása is, kapcsolatban maradtunk velük. Idén már többször összefutottunk különböző fesztiválokon.
- Ha jól számolom, ősszel már a negyedik dunai kihajózásotok lesz, és ez azt bizonyítja, hogy a közönségnek és nektek is nagyon bejönnek ezek a különleges bulik…
- Minden évben a klubszezon nyitó, illetve záró koncertje van a Deák Ferenc hajón, szeptemberben és májusban. A következő 2015. szeptember 19-én lesz. Ez egy hihetetlenül sikeres történet, hetekkel korábban elfogynak a jegyek, óriási hangulat van. Ahogy haladunk a Dunán, a többi vízen levő hajón is összegyűlnek az emberek és irigykedve nézik a mi hajónkat, hogy nálunk milyen jó buli van. A szeptemberi koncertre már fogynak a jegyek, de még van belőle, a honlapunkon a szervezés e-mail címén lehet megrendelni, ha valakit érdekel.
- Hogy áll az új lemezanyag összeállítása? Minden dalt megírtatok és véglegesítettek-e már?
- Most folyik a hangfelvétel. Az Út a harcon át demójára forgattuk a videoklipet, a többi szám félkész állapotban van, illetve némelyiket még hangszerelni is kell.
- Néhány előzetes információt elárulsz a kiadványról?
- Nem mennék bele, hogy pontosan hány szám lesz az albumon, mert ez még változhat. A mi lemezeink kb. 40-45 perc hosszúságúak, ez most is így lesz. A szövegek is hasonlóképpen alakulnak mint az eddigiek, alapvetően a történelem témakörében maradunk, egy-két személyesebb jellegű dallal kiegészítve az anyagot. Lesz egy Wass Albert vers a korongon, valamint egy fiatal erdélyi költő barátunk, Thököly Vajk verse, és Máthé József barátom egy dalszövege is helyet kap majd. És persze Egerszegi Zsiga szerzeményei is ott lesznek, azt hiszem, hogy ő már a Megsárgult kép után nem szorul bemutatásra. A dalok túlnyomó részét Hegyi Karcsi, Gönci Gyuri és jómagam követjük el.
A megjelenés a lemezbemutató koncert napjára lesz időzítve, ami december 4-én lesz a Club 202-ben Budapesten.
- Az idei első félévet hogyan értékelnéd a zenekar szemszögéből és az eddig lebonyolított rendezvényeket illetően?
Az első félév leghangulatosabb Historica koncertje a hajón volt, azzal nagyon nehéz versenyezni, de nagyon nagy buli volt januárban a P. Mobillal a Crazy Mamában, és a múlt hétvégi Balogvölgyi Rockfesztiválon is óriási volt a hangulat. Persze, az összes klubkoncertünk nagyon jól sikerült, aki még nem volt, jöjjön el majd ősszel és tapasztalja meg azt az érzést ami ott van, tényleg „együtt nevetünk, együtt sírunk, egy az ősi vér” olyankor!