Várhelyi Olivér szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős EU-s biztos a héten sokak megdöbbenésére azt nyilatkozta, hogy a mintadiák Észak-Macedónia helyett csak Albániával kezdené meg a csatlakozási tárgyalásokat. A magyar biztos ugyan sajnálatának adott hangot, és az elhatározását Bulgária makacskodására fogta, a Der Standardnak egy magasrangú uniós politikus mégis mást sejt a háttérben.
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Óvatosan és feszengve nyitok már meg lassan minden olyan hírt, amely a magyar kormány uniós szerepléséről szól. Ha nem Oroszország vagy Kína helyett blokkoljuk egyedüliként az Európai Unió egységes kiállását, akkor olyan hír érkezik, hogy a Bizottságnál elvérzett a helyreállítási alap ezermilliárdjaira megalkotott magyar költségterv. Sajátos a helyzet, mert a mostani hír nem a magyar kormánnyal kapcsolatos, és elvileg semmi okom nem volna a szégyenkezésre. Várhelyi Olivér alkotott a héten megütközést keltőt, aki egy, az Európai Bizottság 27 fős biztosi karából.
Gruevszki miatt nem engedné az Orbán-kormány Észak-Macedónia felvételét az EU-ba?
Egy osztrák lap, a Der Standard egy magas rangú Bizottsági tagra hivatkozva azt állítja, hogy többen is megdöbbentek Várhelyi Olivér bővítésért felelős biztos azon kijelentése miatt, hogy elsőként nem Észak-Macedónia, hanem Albánia Európai Uniós felvételét kéne megvitatni. Várhelyi Olivér szerint Észak-Macedóniával kapcsolatos tárgyalásokat azért kéne egyelőre hanyagolni, mert annak tagságát Bulgária nem támogatná.
Bár a biztosokat a tagállamok mindenkori kormányai nevezik ki, ők az Európai Parlamentben történő megválasztásuktól fogva megszűnnek a küldő nemzet politikusai lenni. Tilos az öt évre szóló biztosi mandátum során otthonának érdekét képviselnie, csak a közös uniós érdeket tarthatja ez alatt szem előtt. Miért ne épp' ezt a szabályt rúgná föl a magyar kormány és annak delegáltja?
De legalább tenné olyan ügyben, amely Magyarország számára hasznos. Várhelyi portfoliójához kötődne például a kisebbségvédelem is, és így kivont kardokkal küzdhetett volna a Minority Safepack ügyéért. Nem vagyok híve a közös Európa-politikát aláásó helyi huszárkodásoknak, mégis más volna a fénytörése annak, ha egy össznemzeti ügyben állna a sarkára, és tenné zárójelbe biztosi etikettjét Várhelyi Olivér. Ráadásul azért a Minority Safepack és általában véve a külhoni magyarság szabadságának biztosítása nem olyan törekvés, amely veszélyeztetné az Európai Unió deklarált céljait. Ezzel szemben olybá tűnik, hős biztosunk nem fárasztotta magát egyéni arcél megrajzolására ebben az ügyben. Az érdeklődő Bakó Beát, az Azonnali főszerkesztőjét fideszes stílusban hajtotta el a Várhelyi-kabinet, sejtetve ezáltal azt, hogy nem feszült meg a magyar biztos a Minority Safepack támogatásában.
Más a helyzet akkor, ha a különutasságot nem a magyar nemzet, hanem Orbán Viktor várja el Várhelyitől. A Der Standardnak nyilatkozó magas rangú uniós politikus ugyanis azt sejti, az Észak-Macedóniát háttérbe soroló, Albániát pedig helyzetbe hozó érthetetlen döntés mögött Orbán Gruevszkihez fűződő kapcsolata áll. A Gruevszkit támogató politikai erő jelenleg ellenzékben van Észak-Macedóniában és a meg nem nevezett forrás ennek tulajdonítja Várhelyi Olivér makacskodását.
A magyar biztos az európai közös álláspont helyett Orbán érdekét képviselő politikája nem csak erkölcsileg aggályos.
A Balkán, ha nem is lőporos hordó, mint volt a múlt század elején, mégis színtere a közeli nagyhatalmak befolyásszerzési kísérleteinek. Egy ilyen váratlan döntés csökkenti az EU tekintélyét a régióban, miközben az oroszok és a kínaiak határozottan döngetik a kapukat.
Már az is kellemetlen az Európai Unióra nézve, hogy Montenegró segítségkérését kategorikusan elutasította. Montenegró – egyébként hazánkhoz hasonlóan – nem túl kedvező, de nagy mértékű hitelt vett fel Kínától, az Unió tiltakozása ellenére. Az első részletet idén júliusban lesz kénytelen megfizetni a kis balkáni ország, az Unió azonban nem hajlandó besegíteni. „Az Európai Unió már így is a legnagyobb pénzügyi támogatója, befektetője, és kereskedelmi partnere a balkáni országnak, ami így is marad, de az Unió nem fog olyan kölcsönöket visszafizetni, amit egy harmadik szereplőtől vettek fel” – nyilatkozta az Európai Bizottság szóvivője.
A Euronews által megkérdezett szerb biztonságpolitikai szakértő azonban elítélte az uniós döntést. „Komoly stratégiai csapás az Unió balkáni befolyására, mert jelentősen csökken a hitelessége. A balkáni országok többsége most látni fogja, hogy az Európai Unió hajlandó felemelni a hangját és kritizálni őket a Kínával való együttműködésük miatt. De azt is látni fogják, hogy Brüsszel valójában nem tesz sokat azért, hogy visszaszorítsa a kínai befolyást” – fogalmazta meg Vuk Vuksanovics, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ kutatója.
Hála Várhelyi Olivérnek, most azt is látni fogja a Balkán, hogy szót fogadni sem éri meg az EU-nak. Észak-Macedónia ugyanis eminens módon igyekezett teljesíteni a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges feltételeket, szemben Albániával, amely ország inkább távolabbra került ettől, ehhez képest a sorrend mégis megcserélődött. Észak-Macedónia miniszterelnöke, Gruevszki vetélytársa, Zoran Zaev nem is rejtette véka alá csalódottságát: „
Elvárjuk, hogy az Unió egésze, mind a 27 tagállam és az Európai Bizottság tartsa be az ígéretét. Azt mondták, ha mi teljesítünk, akkor ők is. Mi duplán is teljesítettük a vállalásainkat, ezért most az Európai Unión a sor. Bármilyen ügy megvitatására készen állunk. De az identitás és nyelvek ügye nem tartozik a bővítési tárgyalások témái közé”
– nyilatkozta a balkáni kormányfő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Észak-Macedónia csatlakozási folyamatának megkezdését valóban Bulgária ellenzi hathatósan, de az országban épp kormányválság tört ki, így talán álláspontja enyhítésére is rá lehetne bírni a bolgár vezetést.
Lehetséges az, hogy Gruevszki magyarországi menekültstátusza csak véletlen egybeesés, és Várhelyi Olivért a bolgár fél makacskodása köti, mégis beszédes volna az is, hogy egy magyar biztossal szemben ilyen könnyen fogalmaznak meg magas szintről, a Bizottságon belülről súlyos rágalmat. Lassan már azokat a döntéseket kell inkább számba venni, amikor a magyar kormány (által delegált politikusok) a közös európai érdek szerint cselekszenek.
Baljóslatúan az egész Unió és Orbán Viktor kapcsolatának dinamikája kezd ahhoz hasonlóvá válni, mint a Néppárt és a Fidesz agonizáló, végül felbontott házassága. Nemcsak magyar, hanem a közös európai érdek is azt kívánja, hogy válást inkább a magyar emberek és Orbán Viktor, nem pedig az Unió és a mindenkori magyar kormány között mondják ki.