Másfél évtizeddel ezelőtt alakult meg az oroszlányi székhelyű Tigroszlán zenekar, akik az ismertség és érvényesülés útján a rögösebb (mellék)ösvényt választották, jó néhány kortársukkal szemben. Muzsikájukat a konkrét külföldi áthallásokat mellőző, azaz egyedi zenei világ és megszólalás, szövegeiket pedig a sablonokat megkerülő témaválasztás és megfogalmazás jellemzi. Két évvel ezelőtt kiadott első nagylemezük is egy kézzel fogható „bizonyíték” az előbb leírtakra: az ízlésesen meghangszerelt, naturálisan megszólaló kilenc tételt tartalmazó korongon a hatvanas évek végét, és a hetvenesek egészét felidéző klasszikus hard rock dominál, de az értő kézzel adagolt csipetnyi pszichedelia, a néhány metalosabb elem, és a minimálisan becsempészett, már-már thrashes őrlés, valamint a stoner és grunge hatásokat is felvillantó riffek még izgalmasabbá teszik az anyagot, ezáltal egy sajátos és érdekes elegyet eredményezve. A formáció bemutatkozásában Máté Gábor (gitár/vokál) volt a partnerünk.
- Egy vallomással kezdeném: a titeket ajánló levélig nem találkoztam még a tigroszlán kifejezéssel… Persze, azonnal segítséget kértem a Google-től, de kicsit meglepődtem az ott olvasottakon. Milyen megfontolásból vettétek fel ezt a nevet?
- Elsőre úgy tűnhet, hogy mivel oroszlányiak vagyunk, a névnek köze van a városhoz. Nem így van, annak ellenére, hogy mindannyian itt élünk és nőttünk fel, valamint itt is fordultunk mindannyian – igaz akkor még külön zenekarokban – a zenélés felé. Az a magyarázata, hogy a kezdetekkor nagyon vegyes stílusban alkottunk. Innen jött az ötlet, hogy a nevünk is tükrözze ezt a „fúziós” hangulatot. A tigroszlán egy létező állat, cirkuszokban, állatkertekben tigris apa és oroszlán anya nászából születhetnek.
- Hogyan találtatok egymásra, miként állt fel a zenekar, és miért lett először ének nélküli, azaz instrumentális az előadás?
- A zenekart tulajdonképpen hárman indították útjára, Székely Csabi billentyűs, Nagy Bence ’Béka’ gitáros és Gombos-Maller Jani dobos. Ők kezdtek el lejárogatni egy garázsba – ami a mai napig a próbahelyünk – örömzenélni, ötleteiket dalokká formálni. Ez hozta magával az igényt a basszusgitárosi posztra, aki egy közös haver, Bognár Laci lett. Akkor még instrumentális zenét játszott a banda, mert nem volt a városban a zenekarhoz illeszkedni tudó énekes. Így aztán a korai dalok eleve ének nélkül íródtak. Két-három hónap után már jött is egy koncertlehetőség egy helyi kis fesztiválra, ami olyan jól sikerült, hogy innentől kezdett ténylegesen zenekarként gondolni magára a csapat.
Jómagam 2008-ban csatlakoztam az együtteshez, de ennek volt egy kis előtörténete. Békával már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, volt egy korábbi közös bandánk is, a szintén oroszlányi Menedék zenekar, ahol énekes/gitáros voltam. Feloszlásunk után viszont felhagytam a zenéléssel, eladtam az összes cuccomat, mivel kicsit elegem lett. Ezt a döntésemet pár év múlva nagyon megbántam, és elkezdett hiányozni a muzsikálás. Akkoriban már bontogatta szárnyait a Tigroszlán, mint instrumentális zenekar. Pár fellépésüket láttam, megtetszett a stílusuk, és mivel közeli barátok voltunk, meg is kérdeztem Békát, hogy mit szólnának, ha esetleg két gitáros lenne a csapatban? Ezt megköszönte, de akkor úgy látta, hogy nem kell még egy gitár, mivel az egygitáros felállás tökéletesen megfelelő nekik…
Eltelt pár hónap, majd egyszer az egyik nap kora este kopognak nálam. Kinyitom az ajtót, és ott áll az egész zenekar, plusz jó pár cimbora egy raklap alkohol tartalmú itallal… Gyorsan kiderült miért is jöttek: mivel a billentyűs kiszállt a bandából, mit szólnék egy esetleges csatlakozáshoz, mint gitáros/énekes. Természetesen meglepett, de egyben nagyon is jólesett a felkérés, így nem kellett sokat agyalnom, csatlakoztam a Tigroszlánhoz, és onnantól kezdve már nem csak instrumentálisan működtünk tovább.
- Ha kérnék tőled néhány olyan zenekar vagy előadó nevét, akik hatással voltak arra, hogy hangszert vegyetek a kezetekbe, majd elkezdjetek saját dalokat írni, kiket sorolnál fel?
- Összességében a zenekaron belül mindenkinek megvannak azok az előadók, zenészek, akik miatt elkezdődött a mi kis közös történetünk. Vannak különbségek, de sok esetben közös pontok is: ezek az angolszász bandák (Led Zeppelin, Black Sabbath, Deep Purple, King Crimson, Queen), és az ebből a zenei stílusból származó amerikai előadók, mint például a korai Dream Theater, a Liquid Tension Experiment vagy akár a klasszikus felállású Guns ’n Roses, Metallica, stb. De az énekesünk, Szanyi Gábor ’Panda’ előszeretettel hallgat elektronikus zenéket - Fatboy Slim, Chemical Brothers és Asian Dub Foundation CD-ket is találnál a kocsijában. Bognár Laci basszusgitáros pedig szeret elbarangolni a jazz és a világzene világában is.
Nekem nagy lökést adott, hogy a nővérem zongorázni tanult és otthon folyamatosan gyakorolt, állandóan „kattogtak” a harmóniák. Egy nap viszont kapott egy klasszikus gitárt is, mivel szeretett volna ezen a hangszeren megtanulni játszani. Akkor éreztem azt először, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, aminek persze ő nem örült annyira. (nevet) Mikor az első pár akkord „meg volt”, onnantól tudtam, hogy ez lesz a hangszerem. Ez az időszak nagyjából egybeesett a Black Sabbath, a Led Zeppelin, és a Queen felfedezésével, ezért úgy gondolom, hogy Tony Iommi, Jimmy Page és Brian May adta meg a kezdő lökést számomra. Ezen kívül még akad természetesen több más gitáros is, és egyéb hangszeres, aki hatással volt rám, de kevés lenne a hely ezeknek a zenészeknek a felsorolására. Nekem a lényeg mindig az volt, hogy aki zenél, az szívből játsszon (és ezt nem csak gitárosokra értem), és legyen stílusa, ne legyen másolata másnak. Ennek a három úriembernek kilométerekről is fel lehet ismerni a gitárhangzását és a stílusát, mivel mindannyiuké annyira egyedi.
Hosszú évekig autodidakta módon tanultam az alapokat, még kazettákról vettem le a hallásomra támaszkodva az akkori kedvenceimet. Ezt idővel felváltotta a tabulátoros kották beszerzése, így sokkal könnyebben sikerült megtalálni a megoldást. Viszont, azt éreztem egy idő után, hogy egy csomó fekete lyuk van a tudásomban, nem értettem a zenei összefüggéseket, így fontosnak tartottam, hogy képezzem magam, kellett egy külső segítség. Benkő Zsolthoz jártam fel kb. egy évig zenei kurzusokra, és nála sikerült elsajátítanom azokat a zeneelméleti dolgokat, amelyektől szó szerint kinyílt a világ. Zsolt gitárjátékát már régóta nagyon kedveltem, így egy oroszlányi buli után kapóra is jött, és nagyon boldog voltam, hogy elvállalt. Azóta is folyamatosan – ahogy időm engedi – képzem magam, szerintem olyan nincs, hogy „készen vagyok”, mivel ez nem olyan, mint a biciklizés.
- Idén már 15 éves a csapat, és már annak is bő öt esztendeje, hogy Gábor csatlakozott hozzátok… Miként jellemeznéd az első évtizedet, illetve azt az időszakot, amikor már kvintettként működtök?
- Az első évtized útkeresés volt, nem igazán tudtuk szerintem meglelni a saját hangzásunkat. Sok mindennel próbálkoztunk, rengeteg ötletet eldobtunk, mert nem állták ki az idő próbáját, vagy egyszerűen valakinek nem tetszett a zenekaron belül. A hangommal nem nagyon voltam kibékülve, és nem is érzem magam frontembernek - erre születni kell, nem lehet mindenki James Hetfield. (nevet) A gitározás mellett ment ugyan az éneklés, de a hangom korlátokat szabott, és ez rányomta a bélyeget a végeredményre is. Még így ebben a felállásban készült egy 5 számos demó, amit a próbahelyen rögzítettünk.
Szerencsére Pandával nagyon régóta barátok vagyunk, és amikor hazaköltözött Angliából, felvetettem a többieknek, hogy mit szólnának hozzá, ha kipróbálnánk őt helyettem. Tehát rúgjuk ki az énekest. (nevet) Gábor zenei munkásságát nagyon is ismertük, hisz anno Oroszlányban ő is zenélt, énekelt egy helyi hard rock formációban, a Bastard-ban, így mindenki tisztában volt a képességeivel, hatalmas torka volt már akkor is. Kis útkeresés és visszaszokás után – mert akkor már 14 éve nem énekelt zenekarban –, aránylag gyorsan ment neki a demón szereplő dalok alapjainak megtanulása - kapott egy CD-t, amit elég sokat hallgatott, így már ismerős számokat, szerkezeteket, dalszövegeket kellett megtanulnia és kicsit átalakítania a saját hangfekvéséhez, stílusához. Gábor érkezésével kibővült, és szerintem színesebb is lett az egész hangzásunk. Folytattuk a koncertezést is amennyire a viszonyok engedték, mert igyekszünk elmenni minden helyre, ahova meghívást kapunk… Így visszatértünk a Művészetek Völgyébe is, és volt egy emlékezetes fellépésünk Lengyelországban is.
- Nem lehet rátok fogni, hogy egy (népszerű) stílus(ba zárva) alkotnátok, szerzeményeitekben jó vastag ecsettel dolgoztok a zenei palettára felvitt színekből - láttam már ’fúziós progresszív rock’ cimkét is a nevetekhez illesztve, ami elég jól lefedi a zenei világotokat. Ezáltal viszont egyértelműen a rögösebb utat választjátok az érvényesülés, és a befogadhatóság szempontjából is, hiszen mind a kiadói, mind a zenefogyasztói oldallal nehezebb így „szót érteni”.
- Igen, jól látod, a „rögösebb” utat választjuk, és vagyunk így ezzel elég sokan az országban. Nem szeretjük a „skatulyákat”, személy szerint utáltam is mindig azt, ha valakire ráerőltettek egy stílust. Munka és család mellett csináljuk, így sokkal kevesebb időnk van erre, mint kellene, de ezt elfogattuk, mivel ezt szeretjük - a zene és a zenélés nélkül üresebb lenne az életünk. Így például a karantén alatt is már nagyon hiányzott a zúzás, a hangerő. Úgy gondolom, a zenei szabadságnál szebb dolog nem sok van, így nem nagyon érdekel az, hogy nem lettünk (és nem is leszünk) „sztárok”, és ez az egész zeneipari fertő nem is hiányzik.
- A már említett demó mellett egy nagylemezzel is büszkélkedhettek, aminek stúdiós munkálatainak kapcsán azzal találkoztam, hogy nem a többség által használt módszerrel, azaz külön-külön játszottátok fel a hangszeres részeket, hanem egyszerre, csak az ének lett pluszban rögzítve. Mivel Lukács Petával dolgoztatok, megkockáztatom, hogy nem kizárólag a költséghatékonyság dominált, hanem, hogy élő, lélegző, természetes legyen a megszólalás.
- Az album elkészítésének a gondolata már a demós kvartett felállásban megvolt, csak anyagi okok miatt nem sikerült ezt megoldani. Én nagyon ragaszkodtam a jó hangzáshoz, de az erre alkalmatos stúdiók horror árban voltak, így sajnos parkolópályára tettük a dolgot. Szerencsére Panda érkezésével felpezsdült ez ügyben is az élet, hiszen támogatott abban, hogy ha már lemez. akkor hozzuk ki magunkból a legtöbbet.
Mindig is az élő, nyers hangzású albumokat szerettük, így az ötlet, hogy élőfelvétel legyen, nem egy kényszermegoldás, hanem egy konkrét koncepció volt. Az oroszlányi művelődési ház színházterme országosan is elismert a kiváló akusztikájáról, így, mivel nekünk helyben van, jött az ötlet, hogy mi lenne, ha itt vennénk fel az egész lemezt? Szerencsére jó kapcsolatokat ápolunk az ottani vezetőkkel, így sikerült a helyet, és az időpontot lebeszélnünk. Már csak a hangmérnök és a technika hiányzott… Lukács Peta országosan elismert gitáros, zeneszerző, hiszen a Bikini zenekar oszlopos tagja, és e mellett még számtalan zenei produkcióban is aktívan részt vesz. A gitározás mellett hangmérnöki munkákat is vállal. Az első ilyen produkció, amit hallottam tőle, a Hot Beaver zenekar első albuma volt, ami levitte a fejemet, olyan állatul szólt. És, mint kiderült: élőben rögzítették az egész lemezt, attól lett olyan nyers, karcos. Innen jött tehát az ötlet, megkerestem, és pár hét egyeztetés után a komplett mobil stúdiójával le is jött hozzánk. Két nap alatt felrántottuk az albumot. Az első nap a zenei dolgokat vettük fel, a másodikon jöttek az éneksávok. Ez természetesen komoly felkészülést igényel, de előtte rápróbáltunk, több hétig gyakoroltunk folyamatosan.
Peta igazi profi hozzáállással dolgozott, csak kapkodtuk a fejünket, hogy mennyire felkészült, pillanatok alatt beállított mindent, és mehettek is a felvételek. Az utómunkálatok az otthonában lévő stúdiójában készültek, Budapesten. E-mail-ben elküldte az aktuális dalt, itthon meghallgattam, és tovább küldtem a többieknek. Ha volt valami ötlet, azt megírtam neki, de túl sokat nem agyaltunk rajta, hamar meglett a végeredmény, mivel már a nyers felvételek is nagyon jól szóltak. A hibákat direkt nem vettük ki, maradt minden úgy, ahogy azon a két napon felvettük. Ettől, és a hely akusztikájától is lehet az, hogy ennyire szellős és lélegző az album hangzása. A borítót Szanyi Emese tervezte, a fotókat pedig Csige Ferenc barátunk készítette.
- Szinte mindegyik dalotoknál az egész tagság fel van tüntetve dalszerzőként, szövegíróként. Mi ad ihletet egy-egy szerzemény megszületéséhez, illetve hogyan oszlik meg a zenei- és szövegvilág megalkotása köztetek?
- Az alapötletek tőlem és Békától származnak, de mindenki kiveszi a részét egy dal megalkotásában. Sokszor egy kis változtatás – ami lehet csak egy szóköz is akár – hatalmas lehet. De van úgy, hogy valakinek egy kisebb észrevétele (ami lehet egy adott hangnak a modulálása) változtatja át az egész dal koncepcióját.
Egy dal születésénél különböző érzések, élethelyzetek megírása, vagy akár egy gitár riff lehet az indító. Általában először a tempó megfejtése számít, és ehhez a dobosunkkal, Füttyössel szoktunk kettesben agyalni. Majd, ha kész az alap, akkor jöhet a basszusgitár, és a másik gitár, és ezzel a további ötletek mérlegelése. A legvégén marad az ének, és a vokál dallamok megírása az aktuális szöveghez. Ha „kész”, akkor (és közben is) folyamatosan felvesszük az aktuális új dalt, amit otthonról el szoktam küldeni a többeknek - elsősorban azért, nehogy elfelejtsük a következő próbára. (nevet)
- Miként kell tekintenünk a Tigroszlánra, hobbi vagy több annál?
- Úgy gondolom, mindenképpen több mint egy hobbi, de nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy ebből képtelenség megélni a mai világban, mert a túlkínálat, valamint az internet „belépése” miatt már a befutott együttesek is megélhetési problémákkal küzdenek vagy egyszerűen meg is szűnnek létezni. Nálunk a zenekaron belül mindenkinek van rendes polgári foglalkozása, mert ezt a profinak nem nevezhető, de a hobbinál sokkal többre hivatott muzsikálást valamiből fedezni kell, és azért nem kellene éhen halni a családjainknak sem. (nevet) Az biztos, amíg csak lehet és jól érezzük magunkat, addig fogjuk csinálni, mivel a zenélés, muzsikálás az, ami mindegyikünket a legjobban kikapcsol már az első megtanult pár akkord óta.
- Mik a tapasztalatok, a koncerteken, a közösségi oldalon milyen visszajelzéseket kaptok a dalaitokra, a produkciótokra?
- Szerencsére Oroszlányon, ha lehet így fogalmazni, már kialakult egy olyan lelkes tábor, akik, ha játszunk, megnéznek minket - ha esik, ha fúj. Ez nagyon jóleső érzés, mivel így már szinte mindenkit személyesen is ismerünk. De előfordult nem egyszer az is, hogy ha egy másik városban volt egy buli, akkor sokan még oda is elkísértek minket.
Engem anno a lemezbemutató koncert lepett meg a legjobban: életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek, és a buli után is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a lemezzel és a koncerttel kapcsolatban is. Ezekért nagyon hálásak vagyunk, hisz az egy dolog, ha nekünk tetszik egy dalunk, de ha már esetleg több száz ember is jól érzi magát tőle, akkor jön az igazi libabőr a részünkről.
Emlékezetes volt, hogy a lengyelországi Konskie városában mennyire beigazolódott, hogy a zene nyelve nemzetközi, mert a rendszeresen játszott, ismert feldolgozás-dalokon kívül a magyar nyelven előadott saját szerzeményeink is sikert arattak. Több CD-t is dedikálni kellett a helyszínen, és jó néhányan csatlakoztak Lengyelországból a Facebook-oldalunk követőihez.
- „Újra együtt, valami készül” aláírással pár nappal ezelőtt kiraktatok néhány fotót a FB-oldalatokra. Ha publikus, ezt kifejtenétek bővebben?
- Szerencsére vége lett a karantén időszaknak, és sikerült már egy jót próbálnunk, ennyi. (nevet) A lényeg az, hogy már rég készült új dalunk, és szeretnénk frissíteni a programot. Még az egész járványügy előtt már megvolt két dal alapja, most épp ezeket próbálgatjuk. Már csak az énektémák hiányoznak, és ha kész vagyunk ezekkel, akkor biztos bemutatásra kerülnek élőben is. Van még jó pár ötletünk, így nagy valószínűséggel folytatjuk a további dalszerzést, és remélem, ismét sikerül ezeket valamilyen formában rögzítenünk, majd kiadnunk. Idén koncertek is szerveződnek, de pontos információkat ez ügyben még nem tudok mondani. Ami még egy álom, az az albumon szereplő Kozmosz című számhoz elkészíteni egy videóklippet, amit Panda próbál összehozni, megszervezni. Reméljük, hogy egyszer megvalósul ez is.