’Utánpótlás válogatott’ címmel egy új zenei sorozatot indítunk, amelyben a hazai rock/metal színtér tehetséges, feltörekvő, még nem kimondottan az élvonalban brillírozó csapatait mutatjuk majd be - a tervek szerint havi rendszerességgel. Olyanokat, akik már rendelkeznek nagylemezzel vagy legalább egy minialbummal, és jelenleg is aktívan tevékenykedve azon vannak, hogy szélesebb körben is megmutathassák magukat, dalaikat, idővel a következő szintre lépjenek. Fontos, hogy egy-egy aktuális szereplő ugyanazt a nyolc témából álló kérdéssort kapja. Az első részben a 2021 nyarán alakult, és tavaly szeptemberben első – Időtlen című – 14+1 tételes nagylemezével jelentkezett fővárosi Celia vendégünk. A gitárorientált, harmóniákban gazdag, metalos hangzású hard rockot toló kvartettnek novemberben egy klippremier kapcsán már volt egy rövid „jelenése” az Alfahíren, most viszont elérkezett az idő, hogy alaposan is megismerkedjünk velük.
Jelenlegi tagság:
Dalecker Norbert - dobok
Papp Sándor - basszusgitár
Kulcsár Ádám - gitár
Kőszegi Máté - ének, gitár
- Mi terelt titeket a zenélés felé, hogy egy zenekart alapítsatok?
Máté: - Balalajkával kezdtem kb. 11 évesen, 12-13 évesen már saját „dalokat” írtam. Édesapám énekel és gitározik, valószínűleg innen jött az ötlet. A zene nekem kikapcsolódás, örömforrás, alapkelléknek érzem az életemhez.
Norbi: - 14 évesen ért a felismerés, hogy dobolni szeretnék. Az első cuccom vágódeszkákból és párnákból állt. Autodidakta módon tanultam meg az alapokat, később kaptam mentorálást hozzáértő kezektől. A zene abszolút kiszakadás a mindennapokból. Szenvedély, hobbi, nevezhetjük bárhogy. Mátéval 2019-ben találkoztam először. Két év közös munka után új arculatot szerettünk volna magunk köré, az akkori formációt feloszlattuk, és az addigi zenei alapokra építkezve alapítottuk meg a Celiát, és vettük fel az első lemezünket.
Sanyi: - Kisiskolás koromban kezdtem el foglalkozni a zenével, leginkább szülői biztatásra. Először gitároztam, később nagybőgőztem, végül a basszusgitárt választottam. 12-13 éves koromban már „zenekaroztam”. Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel, de ahogy gyerekként a szüleim vittek koncertekre, és láttam a nagyokat, én is ilyen szerettem volna lenni. Hangerő, terpeszállás, lemezek, rajongók… Beleszerettem ebbe a műfajba és a lelkesedésem azóta is töretlen.
Ádám: - Gyerekként klasszikus vonalon indultam, zongorával kezdtem. Középiskolában váltottam klasszikus gitárra, később a Fate zenekarban pedig már elektromos gitáron játszottam. Egyetem, költözés - megváltozott körülöttem sok minden, és 2011-ben felhagytam a zenekarozással, de a gitártól sosem váltam meg. A „szünet” miatt félve csatlakoztam a Celiához de örülök, hogy én is a részét képezem. Szeretem a közös munkát, jó érzés színpadon másoknak örömet okozni.
- A névválasztás anno okozott-e problémát, születtek-e lehetetlen felvetések, vagy hamar sikerült megtalálni a megfelelőt?
Norbi: - A Celia név az egyik számunk munkaneve volt, nem gondolkodtunk rajta sokat. Igyekeztünk szem előtt tartani, hogy egyszerű, rövid, könnyen megjegyezhető nevet válasszunk.
- Dalaitok készítésénél valamennyire befolyásoló tényező a kedvenceitek munkássága?
Norbi: - A kedvenceket még gyerekként hallgattuk, így ezek belénk „égtek”, alapvetően határozzák meg a zenei gondolkodásunkat, és ezáltal azt is, ahogy alkotunk. Minden bandánál egy mérföldkő, hogy képesek-e ezt, az általában különböző gondolkodást valamilyen közös mederbe terelni. Mi is egymáshoz viszonyítva eltérő lemezeken nőttünk fel, de ennek ellenére van egy közös tér, amiben mozgunk. A helyzetünk talán szerencsésnek mondható, mert ezt a teret nem kellett sokáig keresni. Emellett természetesen nagy hatással vannak ránk az aktuálisan hallgatott zenék is. Ezek lehetnek rock, pop, metal, vagy akár film betétdalok is.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/PLGQ-jTE9CACwVnW5oS4CJGfHtD1sQIs1q.jpg?itok=V3jexzlC","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=tp1cWylT-7Q&list=PLGQ-jTE9CACwVnW5oS4CJGfHtD1sQIs1q","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
- Nálatok mi a domináns az alkotómunka során, az önkifejezés vágya, a közönség majdani szórakoztatása, vagy, hogy minél mélyebb „nyomot hagyjatok” a magyar rock/metal színtéren?
Norbi: - Az önkifejezés dominál, de mind a három fontos! „Nyomot hagyni” elég bátor kijelentés volna, de ha bárkinek jobbá tudjuk tenni a napját, akkor már megéri folytatni. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, azért űzzük ezt a hobbit, mert saját dalokat készíteni izgalmas. Van egy folyamatos fejlődési kényszer – a zenében és a színpadon egyaránt –, adottak a magunkkal szemben a kielégíthetetlen elvárásaink, és mindezt úgy próbáljuk véghezvinni, hogy befogadható, inspiráló és szórakoztató legyen annak, aki látja és hallja.
- Egy képzeletbeli dicsőségfalra mik kerülnének fel a zenekar eddigi tevékenységét tekintve?
Norbi: - Nem sokan mondhatják el magukról, hogy koncertezni Budapestről Pécsre egy sebváltó nélküli autóval jutottak el. (nevet) Komolyra fordítva, 9 hónap alatt felvettünk egy lemezt, ami legyártásra is került, volt 13 koncertünk, forgattunk két klipet, kapcsolatba kerültünk remek emberekkel, és szívesen hívnak minket vissza bárhova, ahol jártunk. A naptárunkba pedig folyamatosan gyűlnek a dátumok, mindemellett írtunk egy új lemeznyi anyagot. Ezúton köszönjük mindenkinek, aki bármilyen támogatást nyújtott!
- A zenekar eddigi pályafutása során történt-e olyan nagyobb volumenű esemény, ami miatt vissza kellett venni a tempóból, vagy változtatni egyes elképzeléseken, terveken, esetleg drasztikusan alakítani a megszokott működésen, munkamódszeren?
Norbi: - Betegségek, megrendítő dolgok mindig és mindenkivel történnek, így számunkra is az életkörülmények folyamatosan változnak. Szerencsére ezeket képesek voltunk kezelni. Ádám például most apai örömök elé nézett, de egyik kezével pelenkázik, a másikkal gyakorol. (nevet) A fontos az, hogy mint közösség, rugalmasan tudunk reagálni, és nincsenek törések.
- Ha néhány mondatban kellene bemutatni/ajánlani a friss anyagotokat, az hogyan hangzana?
Norbi: - Friss? Az első albumon a dalok főleg az utóbbi egy-két évben születtek, például az Elfelejt szólni, a Sújtson, vagy az Andromeda. Van rajta olyan hang is, mely 6-8 évre nyúlik vissza az időben, ilyen például a December. A KSZF című szám egy érzelmesebb életszakaszban, a Fekete tánc és a Borul minden pedig egy sötétebb periódusban készült. Ezek a különbségek érezhetőek akár a zenei megoldásokon, akár a szövegeken is, de valamiért csokorba szedve mégis működnek.
A hangfelvételeket teljesen házilag készítjük a próbatermünkben. A lemez fizikai formában (CD-n) is megjelent, valamint elérhető a szokásos zenemegosztó platformokon is. Változatos albumról beszélünk, ezért bátran ajánljuk mindenkinek, biztosan lesz rajta olyan dal, ami tetszeni fog. Az izgalmas viszont az, hogy a legfrissebb anyagunk már nem az Időtlen lemezünk, ugyanis a lemezbemutató utáni hónapban már elkezdtük írni az új számainkat. Néhány hónapon belül kezdődnek a felvételek. Sokkal érettebb zenei anyaggal készülünk, koherensebb szöveggel, és nem kevés munkával. A Facebook-oldalunkon folyamatosan jelentkezünk kedvcsináló tartalmakkal, érdemes követni minket.
- Érzésetek szerint mennyi vagy mi van a bandában?
Norbi: - Terveink vannak, merünk nagyot álmodni, de apránként építkezünk. Tizenegy számot szeretnénk felvenni, ebből kilenc már megvan. Ha készen vagyunk, jönnek a felvételek, és kiadjuk a második lemezt. Legközelebb április 22-én, Szegeden játszunk, de úgy néz ki, hogy idén lehetőséget kapunk egy fesztiválon is, szeretnénk több emberhez eljutni. A hazai underground adta körülmények ellenére úgy érezzük, hogy emelkedő pályán vagyunk, de ez rengeteg áldozatot, munkát és szerencsét is követel. Igyekszünk minden segítséget meghálálni, minden lehetőséget megragadni, bárhol bárki előtt játszani, és mindig egy kicsit többet, egy kicsit jobban teljesíteni.