„Csillagösvényen utam célba ér,
értelmet nyer minden, mi idáig elkísért.
Csillagösvényen utam célba ér,
értelmet nyer minden, az árnyék és a fény.”
- 2015 nyarán egy akkor induló sorozat keretén belül egy hosszabb bemutatkozást már megejtettünk veletek, úgyhogy arra kérlek, vegyük fel annak a beszélgetésnek a végén a fonalat… Mi történt azóta a Kerecsennel?
- Nos, elmondhatom, hogy azóta tökéletesen összeért a csapat. Gőzerővel dolgoztunk a zenekar első albumán, amely a tavalyi év végére el is készült „Majom a trónon” címmel. Az egész folyamat – tehát az első mankósáv felvételétől kezdve a hanghordozó legyártásával befejezőleg – egy évet vett igénybe. Értelemszerűen ez idő alatt viszonylag kevés fellépésre volt időnk és lehetőségünk. A megjelenés után viszont folyamatosan élőben pörgetjük az anyagot. Tartottunk egy úgynevezett lemezkeresztelőt a Route 66 klubban Budapesten, és egyet hazai közönség előtt Komáromban, a RéV-ben. Az új évi koncertezést pedig mi már január 1-én elkezdtük, Esztergomban a Sportalsóban, a Tűzkerék XT-vel egy óriási hangulatú, pörgős bulit toltunk.
A gyakorlatilag nulla médiatámogatás mellett még mindig a koncertezés a legjobb reklám egy zenekarnak, már amennyiben jó az élő produkció. (nevet) Ez még akkor is így van, hogy egy viszonylag kevésbé ismert csapat koncertjeire relatíve kevés ember jár el.
- Azt nem beszéltük meg akkor, hogy hogyan lettél a gitározás mellett frontember, énekes is?
- Igazából a kényszer hozta így. 2000 táján volt egy feldolgozás zenekarom Good Moon Rising néven. Az is egy trió volt, ahogyan a Kerecsen is az. Mivel nem volt énekesünk, jobb híján én kezdtem el a gitár mellett énekelni, noha annak előtte semmiféle ilyen jellegű ambícióim nem voltak. Úgy gondoltuk, hogy afféle szükségmegoldás képpen, amíg nem találunk egy igazi énekest, ez is megteszi. Aztán így maradt a dolog. Őszintén szólva az énekesi posztot ma is szívesen átadnám egy arra érdemesebb valakinek, bár ezt az ötletemet a többiek nem annyira díjazzák. (nevet) Úgy érzem, hogy sokkal jobb, kidolgozottabb gitártémákat tudnék játszani, ha a figyelmemet nem kellene megosztani az ének és a gitározás között. Na, de egyelőre úgy néz ki, hogy még jó darabig marad ez a konstelláció. (nevet)
- Mostani interjúnk apropója, ahogy te is már mondtad, végre kézben az első Kerecsen nagylemez! Félre ne értsd, nem számonkérés jelleggel kérdezem, de hogyhogy csak most jött el ennek az ideje? Az köztudott, hogy az évek során elég sok tagcserétek volt, de biztos nem csak ez az ok…
- Az elsődleges oka ennek, ahogy te is megjegyezted, a zenekaron belüli folyamatos fluktuáció. Nem érdemes, meg szerintem nem is lehet úgy lemezen dolgozni, hogy alapvető hiányosságokkal, gyermekbetegségekkel küzd egy banda. Ez a csapat mostanra érett meg az első lemezére. Olyan tagok alkotják, akik tényleg komolyan gondolják ezt az egészet, hisznek benne és hajlandóak áldozatokat hozni az ügyért. Értik, hogy a dolgok miképp működnek, és mindemellett kitűnő zenészek. Maximális az egymás iránti bizalom és tisztelet. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ellentétek vagy viták, hanem azt, hogy addig dolgozunk egy-egy kérdéses témán, amíg az mindhármunk szemszögéből nézve tökéletes nem lesz. Ha nem bérzenészekkel dolgozol, akkor egy zenekar csak így tud jó anyaggal előrukkolni.
- A demóitokat ismerők és a koncertjeitekre járók már jó ismerősként üdvözölhették a korongra került szerzeményeket, igaz nem pont abban a formában, ahogy most a lemezen szólnak…
- Nos igen, én is visszahallottam egy-két helyről, hogy miért raktunk fel a CD-re a demókról dalokat. Hát pontosan azért, mert azok demók voltak. (nevet) Ott követtük el a ’hibát’, hogy ezeket nyilvánossá tettük. Elküldözgettük ide-oda, hogy mit szólnak hozzá az emberek. Viszont a demó anyag természeténél fogva alapvetően egy ’lebutított’ (vagy inkább egy sokkal kezdetlegesebb) verziója az albumon megjelenő szerzeményeknek. Arra szolgál, hogy a zenekar hallja, mi az ami túl sok (vagy kevés), mi az amin még csiszolni kell, hogy az anyag végső formájában felkerülhessen a lemezre. Tehát az albumra nem szimplán felraktuk a demós számokat, hanem újra gondoltuk és újra rögzítettük ezeket. Így aztán lényegesen másképp is szólnak ezek a dalok hangzás szempontjából is, de esetenként a szerkezeten is változtattunk. Egy biztos, a jövőben nem lőjük le előre a poént. Demókat csak és kizárólag belső használatra fogunk készíteni. (nevet)
- Kaptatok már érdemben visszajelzést az anyagra?
- Igen. Leginkább azoktól, akik megvásárolták a CD-t. Nagyon pozitívak a visszajelzések a hallgatók részéről. Az viszont érdekes, hogy az ún. szaksajtó nem igazán érdeklődik a lemez iránt. Rengeteg helyre szétküldtem, de a legtöbben válaszra sem méltatták a dolgot. Aztán olyan is volt néhány, hogy visszaüzenték, hogy írjak róla (rólunk) cikket egyes szám harmadik személyben és így majd leközlik. Nekem ez a fajta szakmai hozzáállás enyhén szólva fura. (nevet) Ez kb. olyan, mintha valaki szeretne egy Kerecsen CD-t, én meg azt mondanám neki, hogy nem adok, inkább dúdolja el magának. (nevet) Szóval, mindent egybevetve, a közönségnek tetszik a lemez, és ez a lényeg!
- Nem két-három perces bárgyú számocskák, hanem alaposan kidolgozott ’felnőtt’ szerzemények hallhatóak a lemezen. Ha a tizenegy tétel közül ki kellene választani egyetlent, amolyan Kerecsen esszenciaként, melyiket ajánlanád? És miért?
- Nehéz erre válaszolni, de talán a „Kerecsen”-t. Ez egy elég komplex nóta a maga 6 és fél percével, témaváltásaival, instrumentális szólórészeivel. Igaz ami igaz, nincsenek 2-3 perces számaink. Ez nem azért van, mert stopperórával a kezemben írom ezeket. Egyszerűen így adja magát a dolog. Hallottam néhány megjegyzést, hogy ilyen terjedelmű dalokkal nem lehet sikereket elérni, mert a rádiók a 3 és fél perces számokat preferálják, meg a gitárszóló nem kell, már nem divat. Tényleg? És ezt elmondtátok az Iron Maidennek meg a Nightwishnek is? (nevet) Mindegy. Egy dal nem attól jó vagy rossz, hogy hány perces. Ezek a számok így egészek, minden hangnak és szünetnek megvan a helye bennük.
„Ha majmot ültetnek a trónra, nem lesz király.
Drótokon rángatott báb.
Tőlem ne is kérdezd, hogy kik irányítják.
Neked is van szemed, hogy lásd!”
- A már felidézett bemutatkozó interjúban azt mondtad, hogy a szövegeidet sok minden inspirálja, a történelmi jellegű témák mellett személyes élmények is lehetnek ihletadóak, de a társadalomkritikus sorok sem hiányoznak. Sokatmondó lett az album címe is… Hogy érzed magad magánemberként, illetve zenészként a határ túloldalán?
- Igyekszem kiélvezni minden előnyét… (nevet) Viccet félre téve, nem szeretek az ún. ’elnyomott felvidéki magyar’ szerepében sanyarogni. Tény, hogy vannak elvarratlan szálak a felvidéki magyar közéletben. Én hiszem és vallom, hogy hamarosan eljön az idő, amikor elvarródnak ezek a szálak, ugyanis a rendnek van egy olyan tulajdonsága, hogy előbb-utóbb helyreáll. Persze, ezért tenni is kell, mégpedig mindenkinek a lehetőségeihez mérten. Azt viszont már nagyon unom, hogy egyébként egy oldalon álló emberek képesek ölre menni immár nem csak a választások idején, hanem egyébként is, egymással pusztán pártpolitikai nézeteik miatt. Persze, nekem sincsen túl sok SZDSZ-es barátom, de jó lenne inkább azt keresni egymásban ami összeköt, és nem azt ami szétválaszt. Nagyon kiábrándító, amikor azt látom például a Facebookon, hogy két, egyébként teljesen hasonló értékrendű srác küldi el egymást melegebb éghajlatra, pusztán pártszimpátia alapján.
Zenészként pedig azt látom, hogy a műfaj amit képviselek, teljesen mellőzve van a médiában. Abban biztos vagyok, hogy ez sem véletlen. Viszont azt nem értem, hogy hogyan tudják az embereknek ezt azzal a szöveggel beadni, hogy ez azért van így, mert nincs rá igény. Ez egy ordas nagy hazugság! Ott kezdődik a dolog, hogy bármilyen magyarországi nagy fesztiválra (Sziget, Volt) behoznak mondjuk egy Iron Maident, akkor fél évvel a buli előtt arra a napra kirakják a ’Megtelt’ táblát. Lehetne ezt még tovább is ragozni, de felesleges. Magyarországon felnőtt egy vagy inkább kettő nemzedék, aki azt gondolja, ha valaki sramlizenét játszik torzított gitáron, akkor az már rock vagy metal. (nevet) Mindenesetre érdekes, hogy egy ilyen rockzenei múlttal rendelkező országban ma elég ez az alsó középszar kategória.
- A stúdióba teljesen kész, milliméterre kidolgozott számokkal mentetek, vagy esetleg még ott is alakult valamelyest a zene vagy a szöveg?
- Lényegében igen, kész anyaggal mentünk. Apró simítások azért voltak, de a dalok 98 százalékban csontra készen voltak. Rengeteget próbálunk, így volt idő a próbateremben véglegesre csiszolni a számokat. Aki mögött nem állnak gazdag mecénások, akik kifizetik a tökölődéssel töltött stúdióidőt, azoknak ez mindenképpen gazdaságosabb megoldás. (nevet) Egyébként, mind a felvételek, mind a keverés kitűnő hangulatban zajlottak. Egy régi jó barátunknál, Dombóvári Balázsnál készítettük az albumot. Az utómunkálatokkal elszöszmötöltünk egy kicsit, mire megkaptuk a végleges hangzást, de megérte. Igazából ilyen nyers, élő dinamikus hangzást szerettünk volna, mint amilyen lett is az anyag.
„Hová lett az ország
Mely hosszú századokon át…?
Testével védte Európát
S népeknek adott új hazát.
Itták borát, kenyerét ették,
A vérét szívták, mind nem elég…
Kampós csőrű keselyűk karma
Szaggatja ezer fájó sebét.”
- Te ilyennek képzelted el anno az első hivatalos Kerecsen albumot?
- Hú, nem is tudom milyennek képzeltem… Valószínűleg ilyennek, ha ilyen lett. Talán csak azt nem gondoltam annak idején, hogy ennyit kell majd rá várni. (nevet)
- Szándékosan akartatok a szerzői megjelenésnél maradni vagy ez egy kényszerű megoldás volt, egy kiadóval sem tudtatok zöld ágra vergődni?
- Nem volt ebben semmi szándékosság, de végül nem bántam meg, hogy így alakult a dolog. Alapból megkerestem a magyarországi metal lemezkiadó illetékesét, de több hónapi hímezés-hámozás után úgy döntöttem, lesz ami lesz, szerzőiben adjuk ki az albumot. Persze, a promózás így nehézkesebb, de megoldjuk ezt is. Lemezt már jó ideje boltban nem nagyon vásárolnak az emberek, sokkal inkább a koncerteken, illetve online, úgyhogy jól van ez így.
- Érezhetően megnőtt az érdeklődés a zenekar iránt, mióta kijött a lemez? Gondolok itt koncertfelkérésekre, esetleg médiaszereplésekre.
- Így van. Folyamatosan töltjük fel a honlapunkra a koncertdátumokat. Volt pár magyarországi és felvidéki rádiós bemutatkozásunk is, ezen kívül pedig egy prágai rádiós szereplésünk is, ahol be tudtam mutatni a zenekart és az albumot. Ez azért érdekes, mert köztudott, hogy Csehországban működik a rock élet. Ezt bizonyítja az is, hogy országos lefedettségű FM rock rádiójuk is van, ahol nem ugyanaz a 100 szám pörög körbe-körbe. Az aktuális rock újdonságok mellett számos kuriózumnak számító felvételt is leadnak, nem félnek a progresszív zenéktől sem. Visszatérve a csehországi promóhoz, jött néhány visszajelzés ott élő magyaroktól, hogy jó volt magyar zenét hallani egy ottani rádióban. Lássuk be, hogy ez nem túl gyakori dolog, és ha rajtam múlik lesz is folytatása.
- Volt szerencsém a megjelenés előtt pár hónappal élőben is elcsípni titeket, igaz nem önálló bulin, és meghallgatni úgy a dalokat… Az évek során az nagyjából kiderült a számodra, hogy kiket tud megfogni a Kerecsen világa?
- Én azt látom, hogy életkor alapján a közönségünk elég vegyes összetételű. Ez talán annak tudható be, hogy viszonylag emészthető zenét játszunk. Nem egy extrém metal, de nem is tingli-tangli. Aki fogékony a folk, blues alapú rock-metal zenére, azt megtalálja.
- Mióta a lemezt rögzítő felállásban játszotok, egy klipetek készült. Újabb videó forgatásához van keretetek, vagy mindent elvitt a lemezkészítés?
- Igen, tervben van egy vagy két klip felvétele is. Továbbra is Bán Istvánnal szeretnénk tovább dolgozni e téren. Vele készítettük a zenekar korábbi klipjeit is. Barátként és szakmailag is nagyon egy húron pendülünk, így aztán maradunk a jól bevált formulánál.
- Ahogy az interjú elején már elhangzott, az év végi szusszanás (jobb esetben feltöltődés) után azonnal lendületbe jöttetek. A következő hetekben hol lehet veletek találkozni?
- Legközelebb január 20-án, Budapesten a Glob Royal-ban leszünk láthatóak, a QuadRock együttes társaságában, majd egy héttel később, 28-án – szintén a fővárosban –, az S8 Underground Clubban megrendezésre kerülő Schwager Rock Festen, ahová nagy szeretettel várunk mindenkit!
Fotók: Sedliak Pál