Csapdában a béke, csapdában Európa

Ha fokozódik a bevándorlás, és közben maradnak a jelenlegi demográfiai tendenciák, a muszlim népesség lassan, de biztosan fölénybe kerülhet a kontinensen. Ez nem riogatás, ez egy történelmi jelentőségű folyamat, ami itt zajlik a szemünk előtt. Egy folyamat, amit talán egyet hátralépve, a napi migránsozásnál összetettebb módon is érdemes vizsgálni. A jelen eseményeit átgondolva próbáljuk meg az elmúlt hét tanulságait levonni egy jószándékú feltételezés alapján.

Ez a feltételezés pedig az, hogy sok Európában élő muszlim ember is békét akar. A gond azzal van, hogy bizonyos imámok a "hitetlenek", vagyis a nem muszlimok elleni kíméletlen harcra buzdítják (főleg) az új nemzedéket. Aztán ezeknek fanatizált tagjai az iszlám nevében pusztító terrorista akciókat hajtanak végre, ami után az őslakos európaiak egy az egyben azonosítják a vallást a dzsihádistákkal. Azonban emiatt nem érdemes tudatlansággal vádolni az európai embereket, mert nem várható el tőlük, hogy hittudósok legyenek, és mindent tudjanak az iszlámról. Ez a vallást számukra most leginkább azok jelenítik meg, akik a leghangosabban, leglátványosabban hivatkoznak rá. 

Az viszont szerintem elvárható lenne, hogy egy-egy ilyen eset után (volt belőlük, és sajnos lesz is bőven) muszlimok tíz- vagy százezrei vonuljanak az utcára, hogy tiltakozzanak a vallásuk nevében elkövetett tömegmészárlások ellen. De valamiért nem, vagy csak szinte láthatatlanul teszik. Miért? 

Múlt héten Kölnbe hirdettek meg egy ilyen menetet, el is ment egy-két ezer ember a várt tízezer helyett. Mint arról mi is beszámoltunk, a török kormány felügyelete alá tartozó Ditibet nevű németországi szervezet azzal az indokkal mondta le részvételét a demonstráción, hogy a muszlim antiterrorista tüntetések megbélyegzik a muszlimokat. Persze, érzem ebben is logikát, de a kérdés, hogy vajon a távolmaradásuk levette róluk a bélyeget, vagy inkább még jobban rájuk ragasztotta?

Az eddigi információk alapján azt lehet tudni, hogy a londoni mecsetnél történt halálos kimenetelű támadás elkövetője az iszlám nevében végrehajtott gyilkosságokat akarta megtorolni. Ezt erősíti az is, hogy a Brit Muszlim Tanács főtitkára, Harun Khan azt mondta,

"a muszlim közösség az elmúlt hetekben, hónapokban számos, ugyancsak iszlámgyűlölettől vezérelt incidenst élt át, de a hétfői támadás volt a jelenség eddigi legerőszakosabb megnyilvánulása".

Az iszlámgyűlölet pedig abból (is) fakad, hogy Allah nevében követik el a terrortámadásokat, ami ellen szerintem látványosan, de közben az általánosítást kikérve maguknak, határozottan fel kéne lépniük a békére vágyó muszlimoknak. De nem úgy, ahogy Kölnben hétvégén, és nem is úgy, ahogy néhány hete Londonban, ahol például a CNN olyan „demonstrációról” tudósított, ahol egy beállított jelenetben mutatták be, ahogy muszlimok tüntetnek az ISIS, a terrorizmus ellen.

Persze, azért voltak kísérletek arra, hogy muszlim emberek világossá tegyék elhatárolódásukat a szélsőséges iszlamistáktól, de a „Nem az én nevemben” Facebook közösség is elhalóban van a jelek szerint, ugyanis a mintegy 17 ezer követővel bíró oldalra idén mindössze három poszt került fel.

A béke csapdába esett Európában, s csapdában van maga Európa is. És nagyon nehéz, nem arra a következtetésre jutni, hogy ez ellen az itt élő muszlimok tudnának most többet tenni. Ameddig ugyanis nem nyilvánítják ki tömegesen, világosan, hogy nem támogatják a szélsőségeseket, addig mások logikusan feltételezhetik, hogy őket nem zavarja annyira, ami Európában zajlik. 

Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a kontinens muszlimjai egyre gyakrabban lesznek londonihoz hasonló támadások áldozatai. Mert a dzsihádistákkal ellentétes póluson, az önvédelem extrém megnyilvánulásaként automatikusan szaporodni fognak a muszlim-ellenes akciók. És ha a nemzetközi helyzet ebbe az irányba fokozódik, akkor a béke nem hogy a csapdából nem juthat ki, de egyenesen megszűnik. Aminek mindig, mindenhol az ártatlan emberek esnek áldozatul.

Tudom, hogy ez egy nagyon kényes téma. Ezért sem akartam, meg nem is tudom megírni a frankót. Amit viszont biztosan tudok: én tiszteletben tartom mindenkinek a vallását, hitét, ugyanakkor joggal várhatom el, hogy nekem ne kelljen együtt élnem olyan emberekkel, akik nem tisztelik a hagyományos értelemben vett európai értékeket, a hitünket, a vallásunkat, az életmódunkat. Mint ahogyan ez fordítva is így van, muzulmán országokban.

Ez a cikk valakinek felérhet egy migránssimogatással, más szerint talán az iszlamofóbia határait súrolja. De őszinte célom nem volt más, mint meglátásaimat, kérdéseimet összegezni ebben a formában, hogy az erre kapott értelmes reakciók segítségével mindannyian jobban megérthessük a jelent, a jövő érdekében.