Az Integráció tesztje Brüsszelben című elemzésben a belgiumi, de főként a brüsszeli muszlimok integrációs tendenciáit vizsgálja egy januári felmérés eredményeire építve az intézet. Mint az uniós intézmények és a NATO székhelye, Brüsszel, stratégiai jelentőségű város, amelyben a jelenlegi becslések szerint a muszlimok 2030-ra várhatóan többségbe kerülnek - írták.
Éppen a napokban próbáltuk boncolgatni azt a kérdést, hogy az európai muszlim közösségeken belül milyen törésvonalak lehetnek, s hogy a békés muszlimok vajon miért nem fejezik markánsan, tömegesen tiltakozásukat az iszlám nevében elkövetett terrorcselekmények után.
A Migrációkutató Intézet megállapításai nem egész Európára, csupán Brüsszelre vonatkoznak, de talán feltételezhető, hogy Nyugat-Európa más országaiban is hasonló lehet a helyzet, mint a belga főváros nagy lélekszámú muszlim közösségén belül.
A kutatás egyik legfőbb megállapítása, hogy
a muszlim csendes többség szívesen látna olyan iszlámértelmezést, amely lehetővé tenné, hogy jobban beilleszkedjenek az európai társadalmakba, illetve egy, a társadalmi kérdésekről - beleértve az etikát és az értékeket - folytatott párbeszédet a más vallásúakkal.
Az előző csoporttal szemben van egy aktív kisebbség, amely szilárdan hisz a kulturális és társadalmi elkülönülésben és a konfrontációban,
„bár ennél nagyobb gondot jelent az e jelenséggel szemben tanúsított passzivitás a csendes többség részéről”
– erősíti meg a kutatás az általunk is felvetett probléma jelentőségét.
Mint írják, a többség-kisebbség ellentétet az is jól illusztrálja, hogy a muszlimok 91 százaléka határozottan elítéli a terrorcselekményeket, a fennmaradó 9 százalék viszont bizonytalan, vagy helyesli a támadásokat. (Azt persze nem tudni, hogy esetleg mennyien lehetnek azok, akik egy ilyen kényes kérdésre óvatosságból nem őszintén válaszoltak, tartva a hatóságoktól - a szerk.)
A válaszadók 52 százaléka véli úgy, hogy a terrorizmus legyőzése érdekében az iszlám átfogó reformjára lenne szükség, amely megszabadítaná a jelenleg uralkodó dogmatikus olvasatától, ám 29 százalék tagadja, hogy szükség lenne erre.
Az elemzés kísérletet tesz annak a mostanra Európa-szerte egyre inkább erősödő álláspontnak az igazolására is, miszerint az eddigi európai integrációs intézkedések elégtelennek és tévesnek bizonyultak, amennyiben inkább az önkéntes elkülönülés feltételeit teremtették meg a tényleges beilleszkedés helyett.
Ezért az újabb, hasonló civilizációs körből érkező, alacsony integrációs potenciállal rendelkező csoportok befogadására vonatkozó minden uniós és tagállami politikát sürgősen felül kell vizsgálni - áll az elemzésben.