"Majdnem elájultam, amikor világbajnok lettem"

A legigazságosabb sportág

Baji Balázs történelmet írt, amikor világbajnoki bronzérmet szerzett 110 méteres gátfutásban, így nála autentikusabb sportolót aligha kérdezhettünk volna arról, hogy miért érdemes az atlétika mellett dönteni?

Baji szerint az atlétika valahol minden sportág alapja, ráadásul az egyik legigazságosabb, legobjektívebb sport.

„Itt nincs mellébeszélés, itt van a centiméter vagy a stopperóra. Kristálytiszta, hogy ki hányadik, ennél sportszerűbbet és tisztábbat nehéz mondani.”

Az atléta nagyon szépnek és esztétikusnak tartja ezt a sportot, a gátfutáshoz viszont szükséges egy alap atletikus képesség, valamint megfelelő technikai képzés. Neki is sokat kell gyakorolni, hogy minél tovább csiszolja a technikáját.

Baji most is az atlétikát választaná, de ha visszavonul a versenyzéstől, valószínűleg valami olyan sportág mellett dönt

„ami talán kicsit kevesebb edzést és több élményt nyújt”

Az atlétikában rengeteg munkát kell ölni minden egyes tizedmásodperc vagy centiméter elérésébe.

Itt és most érzés

Kiss Balázs világbajnok, többszörös Európa-bajnoki bronzérmes birkózó, a legutóbbit épp idén szerezte Oroszországban, szintén a saját sportága mellett érvelt, de érdekes, nehezen átadható élményeket is megosztott velünk.

Kiss szerint a birkózás az élethez is hozzátartozik, ami a sport eszmeiségét adja, le kell győzni a másikat, amihez olyan tulajdonságok és képességek kellenek, amikre szüksége van egy embernek.

„Soha fel nem adás, fegyelem és kitartás”

 - foglalja össze gondolatait kulcsszavakban.

A gyerekek a birkózóklubokban nagyon jó közösségbe kerülnek, fizikailag nagyon megerősödnek, amit az élet más területein is lehet hasznosítani. Kiss szerint ha valaki ilyen közegben nevelkedik, bárhol megállja majd a helyét.

Vannak képességspecifikusabb sportágak - nem degradálva őket - de a birkózásban mindenben jónak kell lenni. Szükség van a nyers erőre, a komoly állóképességre és a technikai felkészültségre is, nagyon összetett a sportág.

„Itt nem időeredménnyel kell harcolnod, hanem egy fizikai, hús-vér embert kell legyőznöd, ennek van egy pozitív értéke, ami élményt ad a sportolónak, de minden sportágnak megvan a maga szépsége.”

Kiss azt is kiemelte, hogy a birkózás ókori hagyományokkal rendelkezik, már az első olimpiáktól kezdve hozzátartozik az általános testkultúrához.

Csak sportoljon, a többit majd eldönti

A világbajnok azt üzeni a szülőknek, hogy a gyereket elsősorban arról kell meggyőzni, hogy sportoljon, azt már maga döntse el, hogy melyik sportág tetszik neki. Nem jó, ha megfelelési kényszer vagy bizonyítási vágy nyomja a gyerek vállát.

„Azért csinálja ezt, mert ő szeretné, ő döntött így, ő választotta.”

Kiss szerint a sport örömszerzési lehetőség, így segít a boldogság elérésében, ráadásul szenzációs tulajdonságokkal ruház fel.

Kétfajta menekülési útvonal

Arról is beszélgettünk, hogy a közösségi médiában szocializálódott gyerekekből kikophatnak azok a hagyományos értékek, melyek a korábbi generációkat még jellemezték.

Vannak ugyan kivételek, de Kiss szerint a sport vagy a művészet menekülőút lehet ilyen szempontból, mindkettő pozitív értékrendet adhat. Ezek nélkül könnyen elveszhet a gyerek a világban, de hangsúlyozza, hogy ez nem mindenkire igaz.

A szőnyegen

Nehéz átadni, hogy mit gondol egy birkózó, amikor a szőnyegre lép a versenyen.

„Megpróbálunk flow-állapotba kerülni, ez itt és most érzés. Kizárjuk a külvilágot: csak én, az edzőm és az ellenfelem, plusz maximum a játékvezető. Burkot képzünk magunk körül, kizárva a külső tényezőket.”

26 éve birkózik, így már megtanulta kezelni ezeket a helyzeteket, de még mindig elönti az adrenalin, ha a szőnyegre lép. Kiss szerint aki azt mondja, hogy nem izgul, az vagy hazudik, vagy annyira érzelemmentesen megy fel a mérkőzésre, hogy az akár az eredményesség rovására is mehet.

A külső tényezők kizárása mellett igyekszik arra törekedni, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából és megpróbálja végrehajtani azt a taktikát, amit előzetesen megbeszéltek.

„Próbálok olyan felfogásban birkózni, hogy nem eredménycélokat fogalmazok meg, hanem teljesítménycélokat.”

Ez azt jelenti, hogy a lehető legjobb formájából a maximumot próbálja kihozni azon a napon, ha ez egy ötödik helyre lesz csak elég, akkor azzal is boldog lesz, mert tudja, hogy nem volt benne több. Az Európa-bajnoki harmadik hellyel elégedett volt, mert kihozott magából mindent azon a napon.

Ennek a nehézsége az, hogy a birkózás nem mérhető, nem tudod számszerűsíteni, így sokat gondolkozhatsz azon, hogy sikerült-e kihozni magadból mindent. Az instrumentális tér és idő leküzdőknél, mint például az atlétika dobószámai, vagy az instrumentális súlyleküzdő ágaknál a számok egyértelmű képet adnak.

Mennyi idő kijönni a a burokból?

„Függ az eredményességtől. Ha győzelem van, akkor még sokáig tart a flow-állapot, az euforikus hangulat. Ha rosszabb az eredmény, akkor előbb kibillensz és elkezdesz bosszankodni, majd gondolkodni azon, hogy mi történt.”

2009-ben, amikor megnyerte a világbajnokságot, alig bírt talpon maradni.

„Nem tudom, hogy fizikailag vagy mentálisan fáradtam el ennyire, de majdnem elájultam a meccs után, csak azért tudtam állva maradni, mert berohant az edzőm és megtartott.”

A meccs utáni 2-3 percre egyáltalán nem emlékszik, majd lefektették a bemelegítőteremben, ahol csak nézett ki a fejéből és nem hitte el, hogy megcsinálta.

A győzelem utáni pillanatokban egy felfokozott, örömteli állapot uralkodik el a sportolón, de a siker tudatosulásához többi idő kell. Kiss ezt akkor tudta igazán megélni, amikor átadhatta családtagjainak, barátainak az élményt.

(címlapfotó: Illyés Tibor / MTI)