Szépen gondozott, gazdag földek, rengeteg az állat, első látásra is él a falu. Itt egy bánya, vele a zaj, a por, a településen keresztülrobogó kamionforgalom csak kárt tesz. A föld felett, és a föld alatt is. A vízbázis és a földek tönkretétele mellett néhány millió forint iparűzési adót és jó, ha egy tucat munkahelyet jelentene ez a beruházónak gigaprofitot jelentő létesítmény.
Nem véletlenül nem akarnak róla hallani
A decemberi döntés letaglózta a falut, láthatóan most tudatosul bennük is: a népakarat ebben az országban sokadik szempont, ha azt üzleti érdek keresztezi.
"El vagyok keseredve, mert az életemet itt éltem le, ahogy a nagyszüleim, azok szülei, és most az unokáim is"
- meséli kérdezősködésünkre egy falubéli hölgy.
"Mindenki tapsol, mindenki örül gyermekem"
- mondja erős iróniával beszélgetőpartnerünk a kavicsbányáról, de persze csak azután, hogy meggyőződött arról, hogy nem a "helyi nagy embertől" jöttünk.
"Itt a föld, itt a Közép-Európa egyik legjobb vízbázisa, hát hogy engedi ezt meg Áder?"
- tette fel a 100 dolláros kérdést a néni, de mielőtt teljesen letörnénk egy esetleg válasszal, folytatta:
"Azt is mondták, hogy majd a Dunán szállítanak, de hát ezek a Dunát nem ismerik. Itt nem fognak kikötni soha. Na mindegy. Mondták, hogy nem kell itt a politika, majd azt ők intézik rendes úton. Na, aztán most látjuk mi lett a rendes útból"
- adta elő egyre lelkesebben a közéletünk poshadt vizű mocsarába fejest ugró madocsaiak élményeit tolmácsolva az idős nő.
"Itt a föld hordalék. Én tudom, hogy játszik itt a Duna, ha megépül az a bánya, és kiönt a Duna, hát belecsúszik az egész falu. De nem baj, mert azt mondták, hogy ebből ugyan nem lesz baj, kiszámolták ám. Persze, hogyne, a nyugdíjamat is szépen kiszámolták, erről ennyit"
- helyezte rögtön magasabb összefüggésekbe a falu helyzetét beszélgetőpartnerünk. És bár mondaná még tovább, újra és újra megakad, szinte érezzük, hogy a nyelve hegyén van, kikívánkozna belőle a keserűség, ám 2019 vidéki Magyarországának tőmondatos valósága ismét falat emel, és árazza be a rendszerváltásnak, demokráciának vagy véleményszabadságnak nevezett harminc évünket:
"Mondanám én tovább, de őszintén megmondom, félek."
Elbúcsúzunk, battyogunk is tovább. És bár Böde Dani nem jön velünk szembe, azért akad még beszélgetőtárs.
"Ügyesen meg volt az fogalmazva" - mondta a tavalyi népszavazásra utalva egy helybéli férfi, aki szerint olyan nyakatekert volt a kérdés, hogy az idősebbek azért könnyen bele is zavarodtak.
"Talán pont ez volt a cél" - folytatja egy hamiskás mosoly keretében, ebből aztán kiderül, hogy ő is abba a 93 százalékba tartozott, aki nem kért a kavicsbányából. A férfi szerint nagyon sokan egyszerűen félreértették a kérdést, azért szavaztak igennel a beruházásra.
Félszeg válaszaiból érezzük, udvarias akar lenni, a feltett kérdésre illik válaszolni, menne már tovább. Nem tartóztatjuk.
A nyomasztó légkör és a zárkózottság a falu főutcáján sem engedett föl. A buszmegállóban várakozó délutáni műszakos fiatal és kevésbé fiatal férfiak amint meghallják, hogy a bányáról érdeklődünk, tapintható zárkózottsággal és némi visszafogott dühvel mormogják, hogy nem akarnak nyilatkozni. "Megvolt a népszavazás, mit mondjunk még erről? - teszi föl a költői kérdést az egyik munkába igyekvő.
Annyit azért mégis elárult egy idősebb úr, hogyha a nagypolitika és az üzleti érdek bele akar szólni az életükbe, akkor annak nem lesz jó vége:
"Vannak itt olyanok, akik nagyon komolyan veszik ezt az ügyet, akár a bányához vezető utat is felszántjuk, ha mégis megépítik"
- ígérte csöndes haraggal.
Kiegyenesített kaszával, ha kell
Többektől is kérdeztük, hogy ki a legvehemensebb ellenzője a bánya-projektnek, és mindenki Kánnai Istvánhoz, a helyi szikvízkereskedőhöz irányított minket.
Az 1909 óta működő családi vállalkozás vezetőjét otthonában kerestük föl, aki meghallva, hogy milyen témában érdeklődünk, egyből beinvitált minket házába, közben felidézte a bányanyitásról tartott legutolsó, 2018 februári lakossági fórum eseményeit:
"A furgonomon ott voltak a bányaellenes táblák, direkt úgy parkoltam vele, hogy Süli úrnak és Jakab úrnak ezek mellett kelljen bemennie az épületbe"
A két említett úriember Süli János, a paksi Fidesz-verő független polgármesterből KDNP-s képviselővé és tárca nélküli miniszterré avanzsáló politikus, illetve a helyi félelmek fő forrása és Jakab István, az országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége elnöke. Ők érkeztek tavaly a faluba magyarázni a bizonyítványt.
Mint Kánnai István fogalmazott, akkorra benne már régóta forrt a düh, a fórumon elhangzott beszédek már nem is érdekelték, ő a saját igazságát ment elmondani:
"Süli János arról beszélt, hogy a gazdálkodáshoz áram is kell, nem csak a földek. Megmondtam neki, hogy azzal semmi hiba, nem az erőmű ellen vagyunk, de ha a földekhez hozzá mernek nyúlni, akkor itt újra kiegyenesednek a kaszák."
Saját bevallása szerint a fórumon a bánya-projekt mögött álló Bet-Bau Zrt. vezetőjének is a szemébe mondta, mit gondol a bányanyitási terveiről:
"Megkérdeztem tőle, hogy a madocsaiak bőrén akar-e meggazdagodni. Azt felelte: nem. Erre azt mondtam neki, hogy ha nem képes megélni a saját apja földjéből, akkor kár volt a világra jönnie. Ásson az anyja sírpartján bányát, ne az én apám földjén!"
Nem véletlen, hogy a gyűlésről őt és feleségét is el akarták vinni a Terrorelhárítási Központ kommandósai.
A Bet-Bau igazgatójával kapcsolatban azt is megjegyezte, hiába ígérte a nyilvánosság előtt, hogy eláll a beruházástól, ha a madocsaiak a népszavazáson ellene voksolnak, most mégis erőlteti a projektet. A helyzettel kapcsolatban egy helyi mondást is idézett:
"Aki nem tud hazudni, az ne legyen kommunista."
Kánnai István azt is kijelentette, hogy a családi vállalkozás túlélt két világháborút, a téeszesítést, az '56-os forradalmat, a rendszerváltást, ő bizony senkitől sem fél, a vidéki élet megtartójához, a földhöz pedig senkit sem enged hozzányúlni:
"Az az egy, ami megmarad. Fizethetnek érte bármennyi pénzt, az úgyis elfogy. Arról nem beszélve, hogy alatta van a fél ország vízbázisa."
Magyar Kamu Program: a Jobbik szerint a kormány lassú halálra ítélte a kistelepüléseket
Az elmúlt hónapban a Fidesz telekürtölte a médiát a Magyar Falu Program februárban esedékes indulásával, instant sikersztoriként reklámozva a még el sem kezdődött történetet. Azonban hiába a kormányzati szólamok, a papíron az 5000 fő alatti települések felvirágoztatását célzó fejlesztési terv ezer sebből vérzik.
Hozzátette, hogy ő is úgy tudja, hogy senki sem adta el a vállalkozónak a birtokát, hiába ajánlott a Bet-Bau fejenként 7 millió forintot az első 40 hektár tulajdonosainak, mint fogalmazott:
"Családostól kellene eltakarodnia annak a faluból, aki ilyet vétene Madocsa ellen."
A bányára kiadott környezetvédelmi engedély ügyével és az önkormányzati fellebbezéssel kapcsolatban kijelentette, hogy ő "ezer százalékig biztos" abban, hogy nem nyílik meg a létesítmény:
"Elhiszem, hogy nagy üzlet lenne, de itt a világ legnyakasabb emberei laknak, kizárt, hogy elbírjanak velünk, akármilyen engedélyt kapnak a bányájukhoz."
Mikor Süli János teljesítményéről kérdeztük, ő is megkapta a magáét a karakán szikvizestől:
"Langyos. Nem lehet rajta eligazodni, mindenkinek mást mond. A legelső falugyűlés előtt meg is mondtam a fiának: ha kibasznak a madocsaiakkal, akkor itt őket kétszáz évig se veszik be a kegyelembe."
- mondja a szikvizes, mi pedig konstatáltuk, hogy a nyakas madocsaiak jelzője találóbb már nem is lehetne. Hozzáteszi:
"Azt is hiába mondogatja Süli, hogy senki sem akarja elvenni a földünket, hiszen még el is akarják hordani!"
Bölcskén több száz éves házak is összedőlhetnek
Kánnai István szívélyes vendéglátását hátrahagyva a közeli Bölcskére vezetett az utunk, ahol az önkormányzat a madocsai képviselő-testülettel közösen fellebbezte meg a sóderbányára kiadott környezetvédelmi engedélyt.
A hétköznap kora délután szinte teljesen kihalt faluban templomhoz közeli dohányboltnál szólítunk meg egy helyi lakost, akiről kiderül, hogy a vidéki nyugalom és a meseszép környezet csábította pár éve a fővárosból a településre.
A középkorú férfi a madocsai népszavazás eredményéről annyit mondott, hogy az ő értesülései szerint nem befolyásolja érdemben a bányanyitási terveket, mert csupán egy lakossági véleménynyilvánításról van szó, a projektre pedig a népszavazás előtti jogi szabályozás vonatkozik.
"A népszavazás egyedül az önkormányzat kezét köti, hogy egy éven belül ne tudja szántóról iparterületre módosítani a község rendezési tervében az érintett földeket"
- foglalta össze. A bölcskei közhangulattal kapcsolatban elárulja, hogy az embereket ott is felháborították a tervek és vannak, akiket nagyon elcsüggesztett a helyzet, mert attól félnek, ha a hatalmasok kavicsbányát akarnak, akkor úgyis megcsinálják. Erre ő is lát esélyt abban az esetben, ha a bányát kiemelt állami beruházássá minősítik, a szükséges földeket pedig kisajátítják.
Emlékeztetett: egy ilyen bánya létesítése 5 kilométeres körzetben jelentős talajvízszint-csökkenést okoz, ami Bölcskén a Nőszirmos elnevezésű, Madocsán pedig még két másik, Natura 2000-es védettség alatt álló természetvédelmi területet is érintene.
"A talajvízszint-csökkenés miatt jelentősen romlana a földek termőképessége és tönkremennének a helyi gazdálkodók"
- foglalja össze aggodalmait a férfi, aki elárulja, hogy a védett területeken túl fennmaradó parcellákon Bölcske legjobb minőségű szántóföldjeinek 25 százaléka terül el. De mond még ennél hajmeresztőbb dolgot is:
"Innen, ahol most állunk, még két-háromszáz méterre lévő házakat is érintene a vízszintcsökkenés. A templom körül álló több száz éves épületek pedig nem bírnák el, ha eltűnne alóluk a vízréteg."
- mondja a férfi, újabb indokot felhozva a beruházás ellen.
A tervezett közúti szállítással kapcsolatban szintén kétségeit fejezte ki, a főutca házain végigmutatva keserűen annyit mond:
"Ha itt napi 100 teherautó dübörögne végig - 50 megrakva, 50 üresen -, akkor vége lenne a településnek. Pedig Bölcske egy igazi gyöngyszem, én is pont a nyugalom miatt költöztem ide Pestről."
Közölte, hogy Bölcskén 50 hektár önkormányzati területet érint a beruházás, amiből nagyjából 40 hektár szántóföld, ezért is támadta meg a község a döntést, 33-34 földtulajdonos pedig magánemberként csatlakozott a fellebbezéshez.
Nemcsak a madocsaiak, a bölcskeiek is nyakasak
"Bölcskén nagyon rövid idő alatt 877 aláírás gyűlt össze a sóderbánya ellen"
- újságolta a nem túl közismert tényt beszélgetőpartnerünk, aki elárulta, hogy az önkormányzat december 21-én délben kapta kézhez a környezetvédelmi engedélyről szóló határozatot, ő pedig már 23-án felhívást tett közzé a Facebookon az aláírásgyűjtésre, majd maga is elkezdte gyűjteni az elutasító szignókat.
"A kormányhivatal döntése ellen 15 nap fellebbezési határidőt kaptunk, amiből 10 ünnepnap volt, illetve hétvége, így 5 munkanap maradt, hogy feladjuk a szükséges fellebbezéseket"
- ismerteti a jól ismert hivatali játszmákat. Azt ő is megerősítette, hogy senki sem adta még el a földjét a Bet-Baunak, határozottan állította, hogy senki nem is fogja. Ő is hallott a 7 millió forintos vételi ajánlatokról, az ezekről szóló információkat azzal egészítette ki, hogy az összegből 2 millió lett volna az előleg, viszont az eladónak kellett volna kivonatni a földeket a kataszterből, aminek a költsége eleve 1 millió 600 ezer forint lett volna, tehát még ezzel is trükközni akart a beruházó.
"Igaz, hogy sokan az atomerőműben dolgoznak, de rengetegen gazdálkodnak vagy a földjeik bérbeadásából élnek, a bányából nekik származna káruk, azt ki téríti majd meg?"
- tette föl a költői kérdést. Hozzátette, ő is hallotta, hogy Süli János a madocsai kampánybeszédében kijelentette, nem Paks II.-höz kellene a sóder, mert a miniszter szerint oda már megvan az osztályozott, minőségi építőanyag.
Arra a kérdésre, hogy akkor mégis miért akar valaki pont ide bányát építeni, elárulta: ő arra gyanakszik, hogy a vállalkozó külföldre akarja értékesíteni a környezetvédelmi engedélyt - mert az egy átruházható, értékesíthető jog -, az új tulajdonos pedig majd Németországba, Hollandiába és Belgiumba szállíthatná a Madocsán kitermelt sódert.
"Az Európai Unió magországaiban már nem lehet ilyen külszíni bányát nyitni, mivel rekultiválhatatlan. Nálunk még megtehetik"
- foglalta össze gyanúját megszólalónk, aki szerint harcos kiállásból Bölcskén sincs hiány:
"Itt is elég határozottak a lakók. Ha kell a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlunk, és simán keresztbe fekszünk a munkagépeknek. Nyugodtan vigyen el a rendőr, veszítsem el az állásomat, nem érdekel. A 8 millió forint iparűzési adójukat pedig megtarthatják, ha ez az ára, nem kell. Az se baj, ha nem nyerünk pályázati pénzeket, majd a lakosság felújítja a járdákat és amit még kell."
Több tucat erőműre elegendő sóder
A madocsai bányanyitás körülményeit viszonylag közelről ismerő környékbeli forrásunkat telefonon sikerült utolérnünk. A térségben uralkodó hangulatra kiválóan rávilágít, hogy a mérnök végzettségű férfi sem szerette volna, hogy valódi nevét közöljük, így innentől Lászlóként hivatkozunk rá.
László a földtörvényt, vízügyi és lakossági érdekeket is sértő tényezőkre kiterjedő fellebbezésekkel kapcsolatban nem számít túl sok jóra, mint fogalmazott:
"Látva azt, hogy az első fokon milyen könnyen átment az ügy, illetve abból kiindulva, hogy akár jogszabályokat arcpirítóan tágan értelmezve is kiadtak engedélyeket, azt gyanítom, hogy ezt másodfokon is elkövethetik."
Szerinte a madocsaiak abban bízhatnak, hogy másodfokon már szigorúbban veszik az előírásokat és az urambátyám helyi érdekeltségeknek nem lesz akkora ráhatása a döntési folyamatra. Hozzátette: ha itt is a vállalkozó céljainak megfelelő döntés születik, akkor az igazságszolgáltatás elé kerülhet a bánya ügye. A szakember azonban az új közigazgatási bíróságokon nem sok esélyt ad helyi érdekek érvényesülésének.
Keserűen jegyezte meg, hogy a népszavazás egyértelmű végeredménye is kevés volt ahhoz, hogy megakassza a folyamatokat, a vállalkozó visszalépési nyilatkozataival kapcsolatban pedig megerősítette, hogy mivel a környezetvédelmi engedély forgalomképes, a Bet-Bau annak adja el, akinek csak akarja. Legfeljebb majd egy másik cég veszi át a kivitelezést. A külföldi befektetők bevonását ő sem zárta ki, ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy például Délegyházán is zömmel ilyen vállalatok végzik a kitermelést.
A bánya alternatívájaként felmerült ötlet, miszerint a környékbeli feltöltődött Duna-ágak kikotrásával a természeti környezet számára is előnyös módon lehetne sóderhez jutni, szerinte kivitelezhető lenne:
"A természetvédelmi előírásokat figyelembe véve lehet ilyen rehabilitációs munkálatokat végezni, a főmeder kotrásával ellentétben - ahol csak a hajózási útvonal fenntartása céljából engedélyezett - ez nem tiltott. Nyilván a folyamat előkutatást igényelne, hogy megtudják, az adott ágak sóderrel vagy iszappal vannak-e feltöltve."
A szakember Süli János kijelentéseire is reagált, miszerint az erőműhöz nem a falu mellől bányászott építőanyagokat használnák föl. Emlékeztetett, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásához kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztésért, innovációért és lokalizációért felelős államtitkár, Becskeházi Attila 2017-ben még arról beszélt, hogy Paks II. megépítéséhez 1 millió köbméter sóder elegendő volna.
"A Madocsa mellé tervezett bánya hozamából viszont több tucatnyi erőművet föl lehetne húzni"
- mondta, majd hozzátette: a Bet-Bau viselkedéséből jól látszik, hogy hosszú távú befektetésben gondolkodnak és "pár millió forintért milliárdokat szeretnének kaszálni a földalatti kincsből".
"Egyébként, ha Paks II. építését tényleg nem a madocsai sóderre alapozzák, akkor az atomerőmű-építés felelőseinek miért nem szúrta a szemét, hogy a vállalkozó egyfolytában a projektre hivatkozott a bányanyitással kapcsolatban?"
- tette föl a költői kérdést a szakember.
A természetvédelmi területekről László elmondta, hogy egy kedvelt kirándulóhelynek számító, helyi védettség alatt álló szlavón tölgyest és egy jelenleg is használatban lévő, Natura 2000-es legelőt veszélyeztetne a bányaterület megnyitása. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a létesítményből szálló por és a gépek által keltett zaj az árvízvédelmi gáton futó, a paksiak körében is közkedvelt kerékpárút forgalmát is zavarná.
De szerinte a mindennapi élet mellett hosszú távon a két érintett távlati vízbázis állapotára is negatív hatással lehet a beruházás. Arra külön felhívta a figyelmet, hogy a bányató helyén soha többé nem lesz szántóföld, így a hagyományosan mezőgazdaságból élő község jelene és a jövője is bizonytalanná válhat.
Az Alfahír által korábban megkérdezett logisztikai és szállítmányozási szakember által garantáltan veszteségesnek ítélt dunai szállítás kapcsán László külön felhívta a figyelmet arra, hogy a kikötő engedélyeztetése a bányától teljesen külön eljárásban zajlik. Szerinte a terv legalább olyan kockázatos, mint maga a bányaterület megnyitása.
A megvalósításához szintén Natura 2000-es védettségű árteret kellene megbolygatni, fákat kellene kivágni, kotorni kellene a Duna medrét, az általa generált zaj valószínűleg zavarná a legközelebbi védendő épületek lakóit, nem beszélve a több kilométeres szállítószalag-sorról, amit ki kéne építeni miatta. Ez utóbbi nem csak a tájképet csúfítaná el, de szintén zavarná a bicikliút forgalmát. László szerint a kikötő az árvizek vagy a jégzajlás levonulására is hatással lehet.
Fél szemünket rajta tartva
Akárhogy is lesz, az biztos, hogy az üzleti érdekek képviselőinek nem lesz könnyű dolga. Madocsán és Bölcskén is kemény fejű emberek laknak, nem fognak csak úgy meghátrálni, és fél szemünket mi is rajta tartjuk a bánya ügyén.
De a nyugalomra már nagyon is vágynának.
"Úgysem tehetik meg a faluval szemben, nem?"
- tette fel a kérdést indulásunk előtt az egyik kocsmai beszélgetőpartnerünk a fröccsünk mellett.
"Amit mi megtehettünk, azt megtettünk, mi mást kellene még?"
- teszi fel a kezét, de még mindig mosolyog. Jobb zárás nem is lehetne ez.
Inkább beszélgettünk tovább a csapatról, bajnokságról és Böde Dani nagyon szép hétvégi góljáról.
Mert az életnek mennie kell tovább.
(Fotók: Béli Balázs / Alfahír)
Ha kinyit a bánya: évtizedekre tönkreteheti a Tolna megyei falu életét egy milliárdos beruházás
Ki ne szeretné, ha a csöndes, takaros kis faluja határában naponta száznál is többször robogna keresztül egy hadseregnyi, púposra pakolt teherautó-flotta, olyan utakon, amelyek leginkább a lovaskocsi-forgalmat bírják el? A Tolna megyei Madocsa lakói valószínűleg sosem gondolták volna, hogy egyszer nem csupán elméleti síkon kell megválaszolniuk ezt a kérdést.