A Magyar Nemzet birtokába került ugyanis egy, a Miniszterelnöki Kabinetiroda által készített dokumentum, amelyet afféle sorvezetőnek szántak, elmagyarázandó a kormányzati politika lényegét. A szöveg amellett, hogy felsorolja a már ismert paneleket – a kormány csak „a magyar felsőoktatás védelmében” hozta a törvényt, ami nem diszkriminatív, nem a CEU-ra lett szabva, a CEU „megtéveszti a közvéleményt” azzal, hogy azt állítja, a kormány el akarja lehetetleníteni –, tartalmaz egy érdekes pontot. Eszerint
„Magyarországnak érdeke, hogy minél több autonóm, nemzetközileg elismert, a magyar tudástőkét elősegítő felsőoktatási intézménye legyen, az viszont (a következő szövegrészt vastag betűkkel szedték) nem érdeke, hogy olyan nemzetközi befolyásolási kísérleteknek engedjen teret, amelyekkel törvényesen megválasztott kormányt vagy elnököt akarnak ellehetetleníteni”.
Most komolyan azzal fognak jönni, hogy az Egyetem ellehetetlenítené a magyar kormányt?! Mondjuk az kétségtelen, hogy elmaradt a vörös csillaghullás, és a civilszervezetek elleni törvényjavaslattal is nagy a baj - Lázár János ismerte be lapunk kérdésére, hogy a kormánypárti tervezet veszélybe sodorja a kárpátaljai magyar egyesületek létezését is.
Arról, hogy milyen metódus alapján működik a jelenlegi rendszer, ebben a publicisztikában olvashat:
Mikor adja vissza Putyin Kárpátalját Magyarországnak?
Furcsa és különleges nép vagyunk mi, magyarok. Nyelvünk, származásunk, történelmünk mind egyedivé tesz bennünket a többi nép között. De vajon feljogosít-e minket mindez a XXI. században arra, hogy a karosszékünkben kényelmesen helyet foglalva mintegy moziként nézzük a világ eseményeit, miközben várunk a nagy csodára, amikor valaki felfigyel rendkívüli képességeinkre?