Az orbáni rögeszmegyűjtemény vezérfonalát idén az adta, hogy Magyarország erős, ennek forrása pedig az EU-ban egyedülálló mértékű gazdasági növekedés. Tudjuk, azok a szép számok, amik papíron és a statisztikákban nagyon jól festenek, de amiből az átlag magyar ember semmit sem érzékel.
A belföldi eseményeket ismét felülírták a nemzetközi távlatok: a kormányfő szerint a következő évek nagy kérdése, hogy Európa az európaiaké vagy a bevándorlóké lesz-e, illetve az unió tud-e majd függetlenedni a "Soros-birodalomtól"? Az államszövetség nagy feladata lesz, hogy szövetséget kössön Törökországgal és Oroszországgal, és fölvegye tagjai közé Szerbiát (reméljük, mindenféle valódi délvidéki autonómia, meg hasonló zavaró tényezők nélkül, ahogy mondjuk Romániát is sikerült...).
Orbánt a V4-ek megerősödése is jobban izgatta, mint a olyan csip-csup ügyek, mint mondjuk az, hogy a magyar fiatalok túlnyomó hányada már nem itthon képzeli el a jövőt, és amint tud, menekül nyugatra.
Az ország közbiztonsága Orbán szerint egyenlő a terrorizmus elleni fellépéssel és a határvédelemmel. Így már értjük, miért rendezhetnek ámokfutást a bűnözők az egész ország területén, ahol a Pintér-féle kétheti "rend" honol, hisz a vezénylőtábornokot csak addig érdeklik a törvényszegők, amíg
A centrális politikai erőtér szerinte olyan jól szuperál, hogy a következő kilenc hónapban a Fidesz nem az ellenzékkel, hanem külső erőkkel hadakozik majd:
Brüsszellel, a médiával és Soros Györggyel.
Ki hitte volna, hogy könnyebb a valós kérdések elől álproblémák mezejére menekülni, ahol nem kell kellemetlen igazságokkal szembesülni, és olyan lufik ellen lehet hadakozni, amit a kormány maga fúj föl tetszőleges méretűre.
A médiával való hadakozás külön érdekes, hiszen ebben a szektorban saját bevallása szerint is "nemzeti tulajdoni többség van", ami annyit tesz, hogy a fideszes orgánumokon kívül már alig létezik olyan médium, ami ne a kormánypropagandát és Orbán dícséretét szajkózná éjjel-nappal.
Most nem kellett strómanra bízni a lopást
A legmeglepőbb momentum az egész performansz alatt mégis a németeknek való odamondogatás volt. Nem azért, mert Orbán szerint vannak olyan bukásra ítélt német politikusok, akik a magyarokat szidalmazásával akarnak népszerűek lenni, mondván: Magyarország nem szolidáris.
A nekik szánt üzenet már annál érdekesebb: Orbán úgy véli, addig ne hiányolják a szolidaritást, amíg nem fizetik ki azt a pénzt, amit határvédelemre költöttünk;
és szerinte ugyanúgy szégyentelen dolog a németek részéről szolidaritásról beszélni, amíg a német gyárakban dolgozók többet keresnek, mint a magyarországi gyárakban dolgozók.
Igen, ez a gondolatsor attól az Orbán Viktortól hangzott el, aki eddig kézzel-lábbal hadakozott a Jobbik béruniós kezdeményezése ellen, akinek pártja ízig-vérig berzenkedik attól, hogy a magyar emberek is tisztességes, nyugati színvonalú béreket kaphassanak, és aki azzal riogatta a hazai lakosságot, hogy amennyiben nálunk is nyugatira emelkedik a bérszínvonal, migránsok árasztják el az országot.
Igen, úgy tűnik, ez az Orbán Viktor most kész lenyúlni egyetlen valódi kihívójának ténylegesen történelmi kezdeményezését. Erre már nagyon nehéz olyat írni, amitől nem füstöl el a monitor, vagy olvad szét a billentyűzet...
(Fotó: MTI)
A miniszterelnök túltolja a "kalandozó magyar" pózt: katonákat vetnénk be Líbiában?
Azon túl, hogy Orbán Viktor szerint Budapest a mostani gyalázatos közállapotok ellenére is bármilyen rendezvényt le tudna bonyolítani, más jel is utal arra, hogy a miniszterelnök kezd vészesen eltávolodni a valóságtól. A kormányfő péntek reggel a Kossuth Rádióban jelentette be, hogy katonai beavatkozásra van szükség Líbiában, hogy megfékezzék a migrációt.