Az új nemzeti tőkésosztály kialakítása mint kifejezés a Fidesz, illetve a kormány egyik legtöbbet hangoztatott „jobboldali-konzervatív” válasza volt azokra a felvetésekre, hogy miért mindig az a tucatnyi kormányközeli „nagyvállalkozó” nyeri el az akár százmilliárdos állami beruházásokat. Pedig a nemzeti tőkésosztály elképzelését régebben Széchenyi Istvánhoz kötötték, aki a magyar nemzet felemelkedésének érdekében nyert meg államférfiakat, ősi nemesi házakat, akik kiálltak és finanszírozták is a 19. századi reformkori törekvéseket. Ennek a valódi nemzeti tőkésosztálynak köszönhető, hogy hazánk olyan, korábban nem tapasztalt gazdasági, kulturális fellendülésen, és a polgáriasodás nyomán nem utolsó sorban társadalmi fejlődésen ment keresztül, aminek eredményeit még az 1848-49-es szabadságharc leverése is csak rövid időre tudta visszavetni.
Tehát nem Széchenyi és a reformkor nagyjai tehetnek arról, hogy Orbán Viktor és a Fidesz rendszerében a „nemzeti tőkésosztály” fogalma mostanra ugyanolyan szitokszóvá vált, mint az SZDSZ idején a „liberális” jelző. Leginkább persze azért, mert mindkét, magát jobb-, illetve baloldalinak nevező politikai tömb ugyanazt az osztogató-fosztogató, ma talán „neokon” vagy egyesek szerint egyenesen neoliberális gazdaságpolitikának nevezhető formában szivattyúzta ki a (köz)pénzt a legkülönfélébb csatornákon keresztül.
2010-ben Orbánnak és a Fidesznek meglett volna a történelmi lehetősége, hogy szakítson végre ezzel a káros hagyománnyal, és a kétharmados parlamenti többséggel a politikai eszköz is megadatott a megfelelő jogi háttér kialakításához, de nem éltek vele. Ehhez képest a Simicska Lajos által kitaposott úton és persze a sorozatos kétharmaddal olyan szintre emelték a törvényesített lopást az elmúlt 13 évben, amit már gyakorlatilag azok sem tudnak követni, akik ezzel foglalkoznak.
Ráadásul ennek a folyamatnak Mészáros Lőrinc és tágabb famíliájának villámgyors meggazdagodása csak az egyik szegmense, ha úgy tetszik, tortaszelete.
Erről persze mélyen hallgatott az időközben hatalmas (kis)gömböccé növesztett fideszes média. Ha a kormánnyal szemben kritikát is megfogalmazó sajtónak, illetve ellenzéki képviselőknek valahogyan mégiscsak sikerült kérdőre vonni a miniszterelnököt, vagy más kormánytagot Mészáros, Garancsi, Habony, Jellinek, Szíjj László, Tiborcz és még jónéhány NER-es „vállalkozó” újabb és újabb állami megbízatása kapcsán, akkor a válasz többnyire az volt, hogy „üzleti ügyekbe a kormány nem szól bele”, és persze a már említett és mostanra gyűlölt „nemzeti tőkésosztály” létrehozása.
Nem is okozott különösebb gondot a kormánynak és a Fidesznek az időnként előtörő felháborodás, mint például Szijjártó Péter helikopterezése, a különgépek bérlése, vagy az uborkafára felkapaszkodott NER-holdudvar luxuséletmódjának mutogatása miatt, amíg jól ment a szekér. Érkeztek a különféle állami, de nagyrészt uniós források, amiből nemcsak a „nagyok” kaptak, hanem a települések pártbizalmiként tevékenykedő polgármesterei is. Így építhetett százmilliárdokból a „második vonal” tarra vágott erdőben lombkoronasétányt, kitaposott útnak is csak nehezen nevezhető „tanösvényt”, félméter magas kilátót és még egy sor olyan teljesen haszontalan közpénznyelő marhaságot, aminek egy célja volt, az adóforintok „törvényes” eltüntetése. Politikailag sem volt semmilyen következménye, mivel a társadalom sajnos már régen „beárazta” a kormányzati korrupciót, így ezzel szembehelyezkedve választást sem lehetett nyerni.
Amikor azonban újfent válságos időszakba kerültünk, kiderült, hogy az Orbán-kormány ugyanúgy nem volt felkészülve a gazdasági recesszióra, az intézményesített lopások miatt pedig ugyanúgy nem képezett érdemi tartalékot, mint korábban a sokat bírált Gyurcsány-kabinet.
A bajt még tetézi Orbán Viktor úgynevezett szabadságharca Brüsszellel, Sorossal, Gyurcsánnyal, a „hanyatló nyugattal”, az európai baloldallal, az európai jobboldal egy részével, Joe Bidennel, és szinte mindenkivel a világon, aki bírálni merészeli az ő egyre inkább a keleti (fél)diktatúrákra hasonlító hatalmi berendezkedését, ahol az olyan, Európában természetes demokratikus vívmányok, mint a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok beiktatása, a decentralizáció, az érdekképviseletek védelme mostanra ismeretlen fogalmakká váltak. Ezért aztán már nincsenek barátaink Európában még a V4-ek között sem. Az orosz agresszió óta pedig már a lengyelek is elfordultak tőlünk, mert elegük lett Orbán Viktor és a Fidesz Putyin-barát politikájából.
Most viszont nagy a baj. Az ismert tényezők miatt nem érkeznek az EU-s pénzek, recesszió van, rekordméretű az infláció, romlik a forint, a Covid-járvány és az orosz-ukrán háború valóban jelentős problémákat okozott, és mivel nincs tartalék, amihez nyúlhatna a kormányzat, a dúsgazdaggá tett NER-lovagok pedig hülyék lennének a zsebükbe nyúlni, így Orbánék kénytelenek ígérgetni, terelni és másokat okolni. Csakhogy már a társadalom is kőkeményen a bőrén érzi az elhibázott kormányzati politika eredményét és innentől sokkal érzékenyebben reagálnak a Fidesz urizálására. A nyári politikai uborkaszezonban ezért is akadtak ki ennyire az emberek Mészáros Lőrinc 27 milliárd forintba kerülő vadiúj luxusjachtján, amin a nemzet gázszerelője utaztatta népes családját a Földközi-tengeren.
Mert közben az átlag magyar családoknak már a Balaton is megfizethetetlen. Nem tudni, hogy ezért, vagy talán a fentebb említett okok miatt sokalt be a magát „ősfideszesnek” nevező Pesty László, amikor Tusnádfürdőn kijelentette,
„az, hogy a kirakatban lopunk, csalunk, zsarolunk, ez ugyanaz, mint a Lölő-jelenség Magyarországon.”
Az addig „elvtársias légkörben” zajló pódiumbeszélgetés ekkor elakadt, de a résztvevők végül nem reagáltak Pesty László így utólag nézve talán már nem is annyira meglepő szavaira, aki megerősítette, hogy „a kirakatban lopunk, csalunk, hazudunk, kompromittálva egy történelmi eszmét. Förtelem mind a kettő.”
Nem sokkal később a 444 videójában mintha maga is meglepődött volna saját mondatain. Azzal próbált tompítani, hogy ő valójában Szíjj Lászlóra gondolt, amikor "Lölő-jelenségről" beszélt. Ezt már csak a nevek miatt is nehéz elhinni, de ettől még tény, hogy Pesty olyan stílusban nevezte nevén a "Lölő-jelenségnek" nevezett szabadrablást, amire legalább Bayer Zsoltnak illett volna reagálni valamit a sajátos stílusában. Azonban a Fidesz 5. számú párttagkönyvének büszke tulajdonosa olyan néma maradt Pesty kritikájára, mint amilyen vehemensen szokta szidalmazni pártunk és kormányunk bírálóit.
Miután a Fidesz többi megmondóembere sem sietett Pesty László védelmére, vagy legalábbis nem beszéltek a dokumentumfilmes mondatairól, úgy tűnt, ez is csak legfejlebb 15 perc hírnév lesz a hazai média világában. Azonban Mészáros jachtozása után nem sokkal Pesty nemcsak megismételte tusványosi kijelentéseit, hanem még erősebb szavakkal támadta a "Lölő-jelenségnek" nevezett törvényesített lopást, amikor azt állította,
„tehetségtelen, büdös lábú, alanyt állítmánnyal egyeztetni nem tudó, végtelenül ostoba, ízléstelen és emberek! Zsarolás és más Btk.-s bűncselekmények útján ráteszik a kezüket sikeres vállalkozásokra. A jelenlegi hatalomnak módjában áll ezt eltávolítani, kimetszeni, mint egy rákos daganatot és meggyőződésem szerint ez roppant időszerű és szükséges!”
Ez valóban így van, de lehet, már elkéstek vele, mivel - maradva Pesty hasonlatánál - áttétek alakultak ki, és általános véleménnyé kezd válni, hogy a rákos daganat maga a Fidesz, az áttétek nevét, arcát, pedig szinte mindenki ismeri, de ha netán valaki nem, akkor csak lapozza fel például a közbeszerzési értesítőket, állami érdekeltségű beruházásokat, és rendre ugyanazokkal a nevekkel és cégekkel találkozik.
Érdekesnek nevezhető Gulyás Gergely első reakciója a kormányinfón, amikor Mészárosék jachtozásáról kérdezték. A miniszter megvédte a NER arcának is számító egykori gázszerelőt amikor azt mondta, „még legalább 30-40 Mészáros Lőrincre lenne szüksége az országnak”. Ezt azzal lehetne kiegészíteni, hogy azok a bizonyos plusz Mészáros Lőrincek a már említett áttétek a rákos daganaton. Egy héttel később az RTL kérdésére Gulyás Gergely már nem volt ennyire megengedő, amikor vélhetően nemcsak Mészárosnak üzenve közölte, „kisebb hajót, nagyobb szerénységet!”
És itt érdemes most vizsgálni Pesty László tusványosi, és Gulyás Gergely nemrég elhangzott kijelentése között eltelt viszonylag rövid időszakot. Gulyáson kívül nem nagyon nyilatkozott szinte senki a NER „büdös lábú, végtelenül ostoba, ízléstelen, hivalkodó és proli” milliárdosairól, mégis egymás után érkeztek hírek az addig érinthetetlennek gondolt NER-elit cégeit ért hatósági, illetve „üzleti” támadásokról.
Először a Mészáros bankjának is nevezett MBH bankot bírságolta meg 87 millió forintra a kórusból szintén többször kibeszélő Matolcsy György által irányított MNB, de ez nem hatott meg senkit, elvégre ennyiből még egy valamire való luxusjachtot sem lehet venni, esetleg csak megtankolni azt. Még aznap viszont arról lehetett értesülni, hogy - legalábbis gazdasági értelemben - elengedték Rákay Philip kezét, amikor végelszámolás alá került a "kormányjobbágy" Rákay korábban agyonreklámozott Balaton-felvidéki étterme. Közben szintén nem tett jót a Fidesznek a Habony-rokon műbalhéja a Sziget fesztiválon, aminek bizonyosan lesz majd rendőségi folytatása.
Az igazán feltűnő intézkedés házkutatás formájában azonban az eddig szent tehénnek számító Jellinek Dánielt érte. Jellinek Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a barátja, bizalmasa és több közös érdekeltségben üzlettársa, ami elvben védettséget jelenthet. Ennek ellenére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) gyanúja szerint a Jellinek Dániel-féle Indotek Csoport érdekeltségébe tartozó Mall Management Kft. több mint 53 millió forintnyi fiktív számlát fogadott be egy másik társaságtól, amely 19 milliárd forint áfát tüntethetett el néhány év alatt. Később az is kiderült, hogy a NAV már tavaly novemberben házkutatást tartott Jellinek apjánál, aki fiacskájához hasonlóan szintén az ingatlanbiznisz révén lett milliárdos és vált a hetedik leggazdagabb magyarrá. A 72 éves Jellinek apukát az adóhatóság költségvetési csalással és hamis magánokirat felhasználásával gyanúsította meg.
Ezek alapján Pesty László talán reménykedhet még, hogy a Fidesznél megkezdődött a tisztulás és nem kell neki bizonyítania az által elmondottakat, de mint azt jelen írásunk címében is felvetettük,
még az sem egészen tiszta, hogy egyáltalán felszakadt-e a narancs vastag szövete: avagy most akkor palotaforradalom zajlik-e a NER-ben, vagy csak egymást marják a hiénák.
A válasz egyelőre késik, mégis az utóbbi vélemény lehet az általánosabb, holott a palotaforradalom sem éppen pozitív jelenség, hiszen akárki is kerül ki jól ebből a kis viharból, ami - egyelőre - csak egy lavórban létezik, az udvaroncok többsége megmarad.
És, hogy még egyértelműbb legyen, ők Orbán Viktor udvaroncai, tehát kizárt, hogy a Fidesz elnöke ne lenne tisztában a kormánypárt gazdasági holdudvarában kialakult helyzettel, hiszen nem lehet véletlen, hogy a miniszterelnök éppen őket jelölte ki az új „nemzeti tőkésosztály” képviselőinek és nem például a Fidesz kulturális terepéről meg-megszólaló Pesty Lászlót.
(Címlapkép: Orbán Viktor a Parlamentben - Béli Balázs/Alfahír)