Azt hiszem, nem nyúlok nagyon mellé, ha azt mondom, hogy Önnek is van olyan barátja, vagy családtagja, aki külföldön dolgozik, és felháborítja, ha valaki csak azért hazaárulózza le szerettét, mert egy élhető életet szeretett volna teremteni magának, amit itthon akadályozott, hogy
- hiába dolgozott, nem jutott előre ismeretség nélkül,
- nem tudott félretenni a keresetéből a horribilis albérletárak mellett,
- vagy mert csupán annyi volt a keresete, hogy éppen kihúzta vele a hónap végéig,
- ezért se lakás,
- se gyerek,
- se jövőkép.
Több mint félmillió magyar él szülőföldjétől távol és minden hatodik gyermek születik külföldön. A ráta ahelyett hogy csökkenne, folyton folyvást növekszik. Aki pedig egyszer elhagyta az országot, hogy idegenben éljen, nagy valószínűséggel sosem tér már vissza.
- Ha nem akarja, hogy beigazolódjanak a felmérések, és a fiatalok 40 százaléka az iskola végeztével felüljön az első gépre, majd évente egy-két alkalommal látogasson haza,
- ha nem csak képekről akarja ismerni az unokáit, akik lehet már el sem sajátítják anyanyelvüket, így nem is fogják érteni, amit mond nekik,
- ha nem akarja, hogy a gyermekének el kelljen hagynia az országot, amennyiben tisztességesen akar vállalkozni,
- ha nem akarja, hogy a család háziorvosa vagy a mentő Londonban vállaljon munkát,
- ha nem akarja, hogy a gyermekével magára maradt barátnője, elmenjen, mert az állam itthon hagyja éhen halni,
- ha nem akarja, hogy a barátja Ausztráliában kössön ki, mert idehaza elnyomják a tehetséget,
akkor menjen el szavazni április 8-án és ne engedje, hogy szerettének választania kelljen az esze és a szíve között, hogy ott éljen, ahol működőképes az ország, vagy ott, ahová tartozik.
Minden szavazat számít, hogy ne ürüljön ki az a haza, amelyért annyit küzdöttek őseink, hisz ahogy Vörösmarty mondta:
„Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.”