(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Úgy néz ki, végre tényleg súlyunkat meghaladó módon gyakorlunk hatást Európára. Az Európai Unió nekünk hála lesz megkerülhetetlen világhatalmi tényező, mert a tagállamok megtanulnak végre összezárni. A dolog szépséghibája egyedül az, hogy ellenünk.
A héten két, egymástól független, európai néppárti politikus is hangot adott annak a véleményének, hogy az Európai Unió tagállamainak döntéshozó mechanizmusát meg kell újítani. Az egyhangúságra törekvést el kell engedni, mert csak megbénítja szervezetet, és el kell mozdulni a többségi döntéshozatal irányába. Ezt mondta ki Armin Laschet, a CDU/CSU kancellárjelöltje a Konrad Adenauer Stiftung online konferenciáján, valamint Mikuláš Dzurinda, a Néppárt szellemi műhelyének, a Wilfried Martens Centernek a vezetője a Central European Affairs (CEA) nevű podcastnek nyilatkozva. Armin Laschet konkrétan a magyar vétók elleni „fegyverként” nevezte ezt meg. Dzurinda – bár ő is bírálta bőséggel Orbánt –, már inkább általánosabb megoldásként tekintett rá.
A volt szlovák kormányfő, akinek munkásságát Orbán Viktoréval egy korábbi cikkben már összevetettük, részletesen kritizálta a magyar miniszterelnök politikáját, amelyet aggasztó jelenségnek tart. Ma Kína és Oroszország az „oszd meg, és uralkodj” régi, jól bevált taktikáját alkalmazza az EU-n belül. Nincs tekintettel az EU egységes intézményrendszerére, hanem azt megkerülve, egyes országokkal kivételezett kapcsolatra törekszik, de csak és kizárólag saját érdekeit – és nem a kiszemelt országét – tartva szem előtt.
Dzurinda pengeváltása a magyar miniszterelnökkel nem most kezdődött. Pár hete a korábbi szlovák kormányfő egy politikai esszében Orbánt a Kreml trójai falovának nevezte, amely írásra hazánk kormányfője a napokban reagált. Dzurinda már a magyar miniszterelnök válaszának ismeretében nyilatkozott most Kész Zoltán kérdéseire a CEA podcastben. Markáns ítéletet most nem alkotott Orbánról, sőt, „Viktor barátomnak” is nevezte őt, mégis kifejtette azt, hogy a magyar miniszterelnök politikai mozgása és véleményalkotása a kínai-, illetve az orosz vezetés politikai manővereit juttatja eszébe. Ebbe beletartozik az is, ahogy Orbán Viktor Dzurindának címzett nyílt levelében tömbökre osztotta az Európai Uniót. A magyar kormányfő víziója szerint a V4-ek felnőnek harmadik pólusként Franciaország és Németország mellé. Ezt a megközelítést Dzurinda élesen ellenzi, sőt, azt mondta, hogy aki az Uniót tömbökre osztja, az az EU sírját ássa.
Nem ez az egyetlen okfejtése Orbánnak, amivel kapcsolatban Dzurinda azt volt kénytelen nyilatkozni, hogy „ez teljességgel hamis” vagy „ez egyszerűen nem igaz”. Maradva az Orbán által vizionált három pólusnál, abból olyan országokat hagyott ki, mint a mediterrán tagállamok vagy a Beneluxba tartozók, de a szomszédunkat jelentő osztrákokról is teljesen megfeledkezett. Hamisnak nevezte Dzurinda a magyar kormányfő azon hajmeresztő fejtegetését is, hogy vesztesei lennénk az EU-nak, de ugyanígy az Európai Néppárt balratolódását is.
Számomra szívet melengető volt Dzurinda riposztja Orbánnak, amivel a Néppárt kereszténydemokrata mivoltját igyekezett alátámasztani. Végre valaki beleáll az ideológiai vitába is Orbánnal az európai fronton! Az ilyen identitásvitáknak ritkán van értelmük, de azon kevés alkalmak egyike az, amikor két (névleg) azonos világnézetű közszereplő csap össze. Nem szabadna ugyanis szó nélkül hagyni, hogy egy politikai irányzattal, legyen az a kereszténydemokrácia, két ellentétes politikai programot is meg lehessen jelölni. Mikuláš Dzurinda szembesíti Orbánt, felsorolva a jobboldali pártcsalád által vallott értékeket: „A szolidaritás, a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság értékei vagy a szociális piacgazdaság és a menekültekkel való együttérzés, mélyen gyökereznek az Európai Néppártban. Ezek baloldali alapvetések lennének?” Azzal pedig a volt szlovák kormányfő a frázisokon túllépve tettekkel pecsételi meg kereszténydemokrata azonosságtudatát, hogy elkötelezi magát: az egyensúlyért kell küzdeni, nem ideológiai háborúkba taszítani a társadalmakat.
Mennyit hallottuk Orbántól az erős Európa fogalmát! A 2011-es magyar EU-s elnökség jelszava is ez volt. Tipikus orbáni trükk. Mond valamit, ami zene a polgárok füleinek, csak éppen azzal ellentétesen cselekszik. Az erős Európa ugyanis az Orbánéval ellentétes politikai irányokat kereső Dzurinda víziójában nyugszik. A Wilfried Martens Center vezetőjeként munkatársaival olyan tervezeteken dolgoznak, amely sokkal inkább kecsegtet egy erős Európa jövőképével, mint az orbáni látomások. Az a politikai mentalitás, amely atomizálja az EU-t, csak anyagi érdekekre szűkíti azt, mindeközben semmibe véve a közösséggel szembeni kötelezettségeket, soha nem fogja megerősíteni. De megerősítheti az a kockázatos mezsgye, ha valóban elmozdulna a többségi döntéshozatal irányába, tiszteletben tartva azt, hogy számos kérdést illetően elvehetetlen a tagállami szuverenitás. Ez a kereszténydemokrata útkeresés, nem Orbán hagymázas képzetei.