Múlt hét csütörtökön az Index rukkolt előtt egy ”közgazdasági szemmel” írt „szakértői” cikkel, amelyből leginkább az derült ki, hogy az újságíró vagy nem volt elég felkészült a béruniós kezdeményezés témájában, vagy szándékosan hagyta figyelmen kívül az eddigi jobbikos érveket. A bérunióval szemben ugyanis leginkább azt szokták felhozni kritikaként, hogy jobbikos kampányfogás, illetve nem lehet azonnal megvalósítani. Ugyanakkor azt mindig, minden cikkben, megszólalásban hozzáteszik: a bérfelzárkóztatás témája fontos, a bérek emelésére szükség van. A gond csak az a kritikus narratívákkal, hogy a Jobbik sosem azonnali megoldást ígért, komplex kérdésről, új gazdaságpolitikáról, továbbá új uniós kohéziós politikáról beszél, a bérkérdést pedig szorosan összefűzné az érdekképviseletek megkérdezésével.
A bérfelzárkóztatás rendben, a bérunió nem...
Hétfőn a 24.hu-n jelent meg „Bérunió: tényleg azt akarjuk, hogy az EU mondja meg, mennyit keressünk?” címmel egy újabb kritikus cikk, amelyhez megszólították Pogátsa Zoltán és Csath Magdolna közgazdászokat.
A cikk címe már önmagában félrevezető, csakúgy, mint ahogy múlt héten az Index esetében is tetten érhető volt. A béruniót célzó polgári kezdeményezés nem azt várja el az Uniótól, hogy megmondja, ki mennyit keressen, hanem azt, hogy az EU-támogatások megreformálásával adjon esélyt a felzárkóztatásra. Azt már pénteken az Alfahíren megírtuk, hogy a béruniós aláírásgyűjtés egyelőre csak a kérdéskör uniós szintre emelését célozta meg, magának a béruniónak a megvalósítása már egy komplexebb kérdés.
A 24.hu Pogátsa Zoltán esetében rögtön leszögezi: támogatja a bérfelzárkóztatást. Majd azt írja:
a közgazdász nem tartja működőképesnek a jelenlegi bérszintet, mert nem él meg belőle sem a költségvetés, sem az emberek, nem tud fejlődni az ország, nincs kereslet a kis- és középvállalkozások termékeire, szolgáltatásaira, nem éri meg technológiát fejleszteni, termelékenységet emelni, mert olcsó az élőmunka, gátolja a magyar gazdaság fejlődését.
Lényegében hónapok óta erről beszél a Jobbik is, Pogátsa szerint azonban a bérunió „nem megoldás” és különben is, „megvalósíthatatlan”. Ő is szépen „beleesik abba a csapdába”, hogy arról beszél, azonnal nem lehet megoldani a bérfelzárkóztatást. Ismételten leírjuk (ki tudja hanyadszorra), hogy a Jobbik sosem ígért azonnali megoldást.
De mit mond Pogátsa? Erősebb szakszervezetek kellenek, hogy
„a gazdasági mutatók alapján a szereplők egymás között bokszolják le, hogy az egyes iparágakban mennyivel emelkedjenek a bérek.”
Hogy sok esetben mi a baj Magyarországon az érdekképviseletekkel, azt pont egy júniusi pódiumbeszélgetésen a szakszervezeti konföderációk vezetői mondták el (illetve saját hozzáállásukkal igazolták is). Az összes résztvevő szájából elhangzott, hogy van mit javítani a szakszervezetek fellépésén, összefogásán és kommunikációján. Mindegyik arról beszélt, hogy kész tervekkel, koncepciókkal készülnek a 2018-as választási évre, de az már kevésbé volt egyértelmű, hogy mi alapján folytatnának diskurzust a politika résztvevőivel. Akkor az Alfahír megkérdezte a szakszervezeti vezetőket a béruniós kezdeményezésről, de a válaszokból kiderült, hogy bár elviekben támogatják a bérfelzárkóztatás ügyét, mégis igyekeztek kínosan kibújni a válaszadás alól.
Érdekes, hogy a pódiumbeszélgetésen pont az a Pogátsa Zoltán védte meg a bérunió ügyét, aki most a 24.hu cikkében nem tartja megvalósíthatónak. A közgazdász arról beszélt: a Jobbik a legjobb példa arra, mennyire nincs értelme arról beszélni, hogy az emberek nem tudnak összefogni. Azt is elismerte, hogy a párt „iszonyú hatékonyan tudja megjeleníteni” a bérkérdést.
A Jobbik odaadná a béruniós kezdeményezést a szakszervezeteknek
A Jobbik kezdettől fogva számított a szakszervezetekre, és igyekezett bevonni őket a szakmai egyeztetésekbe. Az más kérdés, hogy a szakszervezeti konföderációk vezetői vagy összevissza beszéltek a kérdésben, mint például Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, vagy elutasítóan, ahogy Doszpolyné Mészáros Melinda, a Liga Szakszervezetek elnöke.
Ennek ellenére a Jobbik sikeresen szervezett meg egy szakszervezeti konferenciát a Parlamentben. A párt felajánlotta: az érdekképviseletek kezébe adja a béruniós kezdeményezést, hogy azt „kiszabadítsák a politika fogságából”. Közel negyven szakszervezet fejezte ki támogatását a bérunió ügyében.
Csath „nem tudja értelmezni” a béruniót
A 24.hu-nak megszólaló másik közgazdász, Csath Magdolna is azt mondta: kell a bérfelzárkóztatás.
Bár felsorolja, hogy mára a visegrádi országok mindegyike lehagyott bennünket, és közben jelentős munkaerőhiány alakult ki, ami miatt ugyan hajlandók voltak bért emelni a cégek, de gyökeres változás így sem történt, a béruniót mégsem tudja értelmezni. Csath nem hisz abban, hogy az EU vezetői saját érdekeik ellen döntenének, és ráparancsolnának a cégekre, emeljék a magyar munkás bérét arra a szintre, amit otthon fizetnek. Szerinte a bérunió „túlságosan leegyszerűsíti” ezt a régóta velünk élő problémát. Arra már nem ad választ, hogy ha ennyire régóta velünk él, akkor a közgazdászok miért nem jutottak tovább a gondolati síknál.
Csath megoldási javaslataiban ugyanis semmi új nincs, ráadásul semmi olyat nem mond, ami a béruniós polgári kezdeményezés kapcsán ne hangzott volna el: új gazdaságpolitika kell, meg nem volt jó ötlet a multik szekeréhez kötni a magyar gazdaságot, továbbá biztosítani kellene a korrupciómentes pályázati rendszert.
Csath Magdolna sem járhatott utána a bérunió kapcsán megfogalmazott jobbikos célkitűzéseknek, mert a párt pontosan ugyanazt ismételgeti hónapok óta, mint amit most ő mond. Egyetlen különbség van, a közgazdász nem tudja, ne adj' isten, nem akarja értelmezni a béruniót.
A béruniós kezdeményezést lehet támadni, lehet vitatkozni a gyakorlati megvalósításán, de azon túl kéne végre jutni, hogy csak azért rossz felvetés, mert a Jobbik indította el. Az sem ártana, ha a szakértők és újságírók nem a kormányzati propaganda által sulykolt csúsztatásokon és hazugságokon érlelnék saját kritikájukat, és legalább tisztában lennének azzal, hogy a Jobbik pontosan mit képvisel a kérdésben.
Azt pedig el kell ismerni és ki kell mondani, hogy még ilyen szinten sem lenne szó az eddig szőnyeg alá söpört magyarországi bérhelyzetről, ha a Jobbik béruniós kampánya nem teszi kikerülhetetlenné a bérkérdést.