- Egy szót sem beszélnek magyarul.
- Két szót azért tudnak!
- Mit?
- Köszönni, meg kérni!
- Ja, cigit…
A fenti párbeszéd Hatvanban zajlott le egy kocsmában. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan áll a Heves megyei város a bevándorlással; na nem a muszlimokéval, hanem az ukránokéval. Merthogy mára a kicsit is tájékozottabb embernek nem rejthet túl nagy újdonságot a tény, hogy igen aktív bevándorlás zajlik Magyarországra a keleti országokból, leginkább Ukrajnából: túlzás nélkül tízezrével jönnek, és a biznisz most fejlődik ki igazán.
Igaz, nem beszél magyarul, tartósan zárt közösségben él, és a magyarok munkáját végzi el – tehetnénk hozzá, de inkább nem vitatkozunk, újságírók vagyunk, nem pedig aktivisták. Ez is egy vélemény.
Mindenesetre némileg furcsán hat a megengedő hangnem egy olyan országban, ahol a kormány százmilliárdokból tart fenn olyan országos médiahálózatot, ami minden percben a bevándorlás elleni üzenetekkel operál.
A felületes tájékozódásból fakadó képzavar persze –és sajnos- általános: olyan helyivel is beszéltünk, aki a botrányterhelt Szabó Zsolt államtitkárt dicsérte a város virágokkal való kidíszítéséért, holott az a Szabóval ellenséges kapcsolatban álló önkormányzat munkája volt, az államtitkár pedig pont azzal került az elmúlt években reflektorfénybe, hogy az ex-fideszes Horváth Richárd polgármesterrel való viszonyának megromlása után Hatvantól gyakorlatilag minden pénzt elvett, minden pályázatukat kukába vágott. Viszont a virágok legalább szépek.
De inkább térjünk vissza az ukránokra: a városban számos helyi emberrel beszéltünk, egy részük nincs tisztában a vendégmunkások számával és nem is igazán érdeklődik a téma iránt, míg másokban inkább fokozódó aggódás van. Kecskeméten is hasonlóan jártunk pár héttel ezelőtt, ott is kevesen tudtak arról hogy mi készül náluk, majd hivatalosan is elismerték, hogy 700 külföldinek építenek szállást. Így a keleti munkaerő bevonzása, vagy élesebb nyelvek szerint a népességcsere a legtöbb helyen háttérben, csendben, bármilyen felhajtás nélkül zajlik, a helyiek egyszer csak azzal szembesülnek, hogy a boltban már ukránul is kiírják a dolgokat.
Mint például Hatvanban:
A városban meglátogattuk az egykori Matáv-székházat is, mert úgy hallottuk, a tucatnyi ezzel foglalkozó épület közül ez nagyobb számú vendégmunkásnak ad otthont. Ez így is van, de a létszámukról komoly ellentmondásokba ütköztünk: míg az épületben dolgozók 60 főt mondtak nekünk, addig az egyik közeli, jól informált szomszéd szerint valamivel többen mint százan élnek ott.
Jegyezzük meg, hogy miként Kecskeméten is furcsán hatott, hogy újépítésű lakóparkok mellett épülnek a munkásszállók, úgy Hatvanban is összeegyeztethetetlennek tűnik a városkép, hiszen az egykori székház –amit szállodaként kezdtek eladni, majd munkásszálló lett belőle- egy igen nívósnak mondható kertvárosi övezetben van. Joggal aggódnak az itt lakók az ingatlanok értékromlása miatt is, nehéz lehet úgy eladni egy házat, hogy a kerítés túloldalán száz ukrán szárítja a munkásruhákat.
Ha már ruhaszárító: a várost járva egy Tabán úti épületet is megnéztünk, aminek ablakai végig sötétítőfüggönnyel voltak elzárva a külvilágtól, és úgy tudjuk, nem véletlenül. Noha a bejáratnál csend honolt, sőt érkezésünkkor még a kint dohányzó, külföldinek tűnő páros is eltűnt, az ajtón bepillantva olyan mosodahangulat uralkodott, ami egyértelműen munkásszállóra emlékeztetett.
A vendégmunkásokkal kapcsolatban nem csupán közbiztonsági kérdések merülnek fel, hanem az is, hogy jelenlétük milyen hatással van a magyar munkavállalásra, hiszen Hatvanban is arról beszélnek, hogy az ukránok kevesebbért is dolgoznak, mint amit a magyarok kérnek – igaz, cserébe állják nekik a szállásukat, ami itt is legalább 60-80 ezer forintos tételt jelenthet havonta.
Az ukrán jobb mint a szerb
Az Alfahírnek az említett, Matáv-székház melletti szomszéd elmondta, hogy nagyjából 2 éve laknak vendégmunkások az épületben, ebből másfél évig szerbek, azóta ukránok vannak ott. Azt mondta, a szerbek elviselhetetlenek voltak; szemeteltek, dorbézoltak, de az ukránok már „normálisabbak”, rájuk nincs annyi panasz.
Amikor azt kérdeztük, merre dolgoznak ezek az emberek, legtöbb helyen Jászfényszarut és a Samsung-gyárat említették, valamint a gyárba beszállító alvállalkozásokat.
„Amikor kimegy az ember az utcára, ahol azt szokta meg hogy átlagos fiatalok és idősek sétálgatnak, majd hirtelen szembejön vele 8-10 szerb vagy ukrán, akikkel semmilyen emberi nyelven nem tud beszélni, akkor az nyilvánvalóan rontja a szubjektív biztonságérzetet”
– mondta nekünk a helyi férfi, hozzátéve, hogy korábban még portásokat sem alkalmaztak, csak magukra hagyták a vendégmunkásokat a városban, akikkel így nehéz volt kommunikálni.
„Nem gondoltam volna, hogy egy jogállamban így magára hagyhatják az embert a hatóságok, hogy neki kell pofozkodnia mindenért; hogy ne piszkoljanak a háza elé.”
A bevándorlás üzleti része persze virágzik, ilyenkor megenyhül az ember szíve: a munkáltatók által megbízhatóan fizetett lakbérekre mindenki utazik, akinek kiadható ingatlanja van. Ezekbe aztán ukránok és szerbek mellett olykor macedónokat és albánokat is látni, egyes becslések szerint 500 és 1000 fő között lehetnek külföldi vendégmunkások a hevesi városban.
Nem magyarok
Kiderült az is, hogy ukrán vendégmunkás címszó alatt még véletlenül sem kárpátaljai magyarokat kell érteni, noha a kormánypártok irányából érezhető némi ez irányba való dezinformáció. A munkásszállónál nyilatkozó egyik férfi szerint a határon túli magyarok inkább a határ közelében keresnek maguknak munkát, hogy könnyen haza tudjanak utazni, de aki az ország belső részéig eljön, annak nincs kötődése Kárpátaljához, hanem beljebbről, ukrán területről jön.
Volt, aki karácsonyra sem ment haza
– mondta, hozzátéve, hogy az eddigi gyakorlat szerint aki nem viselkedett megfelelően, azt hazaküldték, ellenben akivel nincs nagy gond, annak elintézik az ideiglenes tartózkodási engedélyt, és lakcímkártyát is kap.
A vendégmunkások pontos számáról az önkormányzat adhat majd tájékoztatást, már ha rendelkezik a megfelelő adatokkal. Rákócziné Lózs Csilla jobbikos önkormányzati képviselő lapunknak elmondta, hogy április 29-én adatigényléssel fordult a jegyzőhöz, amiben a vendégmunkások számával és elhelyezésével kapcsolatos kérdéssor szerepelt. Ennek megválaszolására 15 napja van a jegyzőnek.